A lényeg a végén van

Úgy érzem magam, mint (ahogy szokták mondani) kezdő b.zi a gőzben. Vagy még talán egy kicsit annál is bizonytalanabb vagyok. Nehezen kezdődik minden, kemény nap van mögöttem. Arra koncentrálok, hogy megcsináltam...úgy-ahogy, de sikerült. Két munkakört láttam el ma, mert a régiben kellett helyettesítenem, az újban meg ugye ellátni a napi teendőket. Sosem gondoltam volna, de néha bizony gondot okozott elolvasni normálisan egy levelet, vagy úgy rendesen elmélyülten csinálni, amit éppen csináltam. Sikerült is a régi munkámban két hibát is vétenem, amik ugyan gyorsan javítható hibák voltak, de látszott rajtuk a teljes koncentráció hiánya.
Vannak bőven homályos foltok (Erik ezt úgy mondaná, hogy "vakon vagy, anya"), de majd alakul.
Próbálom magamban összerakni, és rangsorolni a tanulnivalókat, mik azok, amik talán majd a leggyorsabban menni fognak. Kell a sikerélmény, mert itt majd minden ilyen ad egy kis löketet a következő szint eléréséig.
Igazából még az asztalt sem érzem igazán a magaménak, de majd belakom.
Holnap egy ugyanilyen nap vár rám. Nem mondom, hogy tök jó lesz, de azt is meg fogom csinálni. És aztán tök jó lesz, hogy lesz egy nap pihi.
Roli egyébként ma borbélynál járt, aki olyan helyes frizurát csinált neki, hogy egész délután csak csodáltam, milyen szép ez a gyerek (tudom, a fiúk jóképűek). Én meg persze rettenetesen elfogult vagyok.