Húsvéthétfő

A saját dolgomat is jól megnehezítem (szokás szerint), és emiatt aztán persze a körülöttem lévő két sem a legkönnyebb.
Általában, ha bizonytalan, vagy feszült (vagy egyszerre mindkettő) vagyok, folyamatosan próbálom magam elfoglalni mindenféle feladattal, és közben jár az agyam. Ez utóbbi, amit nem kéne, mert igazából csak feszültebb leszek, mert vagyok olyan hülye, hogy sokkal több olyan gondolat foglalkoztat, ami csak bizonytalanságot szül, mint olyanok, amik magabiztosságot adnak.
Így volt ez ma is, meg igazából már napok óta. Jó lenne biztosnak lenni magamban, és tudni, hogy azt a bizonyos lécet, amit az elődöm jó magasra tett gond nélkül meg fogom ugrani, de tele vagyok olyan kérdésekkel, hogy mi lesz akkor, ha mégsem úgy megy majd, ahogy szeretném? Vagy mi lesz akkor, ha mégsem fogom szeretni? Gondolom azért ez valamennyire normàlis azért...az a rész nem az, hogy az ilyenek miatt minden egyéb más, ami kicsit is bosszantó, azonnal robbanásra késztet, és kíméletlenül beszólok, kikérem magamnak, kiosztok bárkit, akit nem kéne, mert nem érdemli meg.
Ezt leszámítva azért nem volt rossz napunk, el nem hervadok, erről gondoskodtak.
Délután Balàzs, Erik és Patrik fociztak, Roli gördeszkázott, meg videózta a többieket, én meg néztem őket a padról. Meg is állapítottam, hogy ha Patrik kitartó szorgalma és Erik ereje valamelyikőjükben egyszerre lenne meg, biztos, hogy focista fiam is lenne. De jól vannak így, ahogy vannak.
Mozgalmas hét vár ránk, minden délután van valami dolgunk, holnap például rögtön dolgozni fogunk délután.