Ez a hétfő olyan volt, ami nem volt a szívem csücske. Legalábbis a kezdet semmiképpen. Mármint az a része, hogy fel kellett kelni, és menni kellett dolgozni. Főleg úgy, hogy Balázs csak elvitt engem, de ő ma még nem dolgozott. Mondjuk az nagyon jófejség tőle, hogy ilyenkor is felkel hajnalban, és elvisz engem.
A munka ma unalmas volt, meg úgy egyáltalán minden és mindenki untatott, idegesített. Nagyon nem találom a helyem már itt, de a helyettesítős rész sem az igazi. Ott időhiány van, meg egy csomó egyéb nehézség. Így aztán lógok a levegőben, és a két szék között próbálok egyensúlyozni, nehogy a padlón találjam magam.
De volt jó is a mai napban, mert a sok borongós nép után végre ragyogó napsütés volt. Eszembe is jutott az a bizonyos Gryllus Vilmos dal, amiben az van, hogy "mi szél hozott, kisviràg? nem szél hozott, napsugár..." Ez a dal minden tavasszal kísért engem, és képes vagyok heteken keresztül a legváratlanabb pillanatokban ezt dúdolni.
Amúgy azt jól tippeltem, hogy munka utàn már nem maradt semmi energiám az itthoni dolgokra. De nem baj. Lesz még hétvége is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése