Húsvét

Azt már írtam, hogy az idén nem nagyon voltam/vagyok ráhangolódva erre az ünnepre. Legalábbis a fizikai részére semmiképpen. De azért persze, nálunk is járt a nyúl, még ha sokkal visszafogottabban is, mint amikor kicsi gyerekek voltak a házban. :) És természetesen nálunk is megfőtt a sonka még tegnap, ma pedig elkészült a méteres kalács is, meg csokis-banános muffin. És kakaós csiga, mert az volt a kívánság. Én meg úgy voltam vele, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy a kelt tésztából kalácsot fonok, vagy csiga lesz belőle, hát legyen akkor az, amire vágynak. Ez egyébként is újabban egy komolyan felmerülő igény a fiúk részéről.. hogy teljesüljenek a kívánságaik. Akkora laklik, és olyan felnőttek már, de mégis egészen picik is tudnak lenni olyankor, amikor valamire nemet mondok. Még ha el is fogadják, hogy fáradt vagyok, vagy nincs kedvem, esetleg nincs időm valamire, rosszul esik nekik. Úgyhogy igyekszem azért teljesíteni a kéréseiket. Nincs olyan nagyon sok. :)
Főzni holnap is kell, meg ahogy elnéztem a szennyestartót, jobban járok, ha mosok is egy adagot legalább.. de ezeken kívül nem tervezek mást. Illetve, délután át kell néznem a jegyzeteimet, mert most épp úgy érzem, semmit nem tanultam a múlt héten, és nagyot fogok égni, ha esetleg csütörtöktől magamra maradok.
Ez a vers meg éppen arról szól, amit én most gondolok/érzek, úgyhogy elhoztam ide is.

Aranyosi Ervin: Miről szól a Húsvét?

Miről szól a Húsvét? A feltámadásról!
A hit győzelméről! Miről szólna másról?
Hogy a szenvedésnek, akkor lehet vége,
ha szeretet ébred mindenki szívében!
Ha félelmeinket el tudjuk engedni,
ha képesek vagyunk új emberré lenni.
Mert akik bántanak, tanítanak minket,
s nem kell visszaadni, attól óva intlek!
Tanuld meg hát büszkén viselni kereszted,
s ha így méltóságod már visszaszerezted,
légy a megbocsájtó, mindenkit megértő,
s csökken majd a bántó, s elkerül a sértő!
Tisztulj meg belülről, kezdd el változásod,
s meglátod követ majd újuló világod.
Szívedben a jóság, hagyd hogy feltámadjon,
aztán a valóság, méltó választ adjon.
Mit üzen a Húsvét? Higgyél önmagadban,
higgyél a lélekben, s ne csak az anyagban!
Mert a lélek túlél, feltámadni képes,
ám a test csak szolgál, földi léte véges.
Csak te rajtad múlik, utad hogyan járod,
teremts hát lelkesen boldogabb világot!
Keresd az örömöt, s tedd le a kereszted,
ezzel fájdalmaid végleg elereszted.
Támadj fel kegyes nép, kezdj magadban hinni,
nem elég az Úrnak szép véréből inni!
Újulj meg, virágozz, akár a természet,
a feltámadásból vedd csak ki a részed!
Határozd el, kérlek: – Mától szebben élek,
önmagam teremtek, s jövőmtől nem félek,
újra magam leszek, mihelyt feltámadok,
s minden kihívásra méltó választ adok!