Vasárnapi mindenféle

Ezen a héten volt az anyukám hatvanadik, és a nevelőapám hatvanhatodik születésnapja. Sok vacillálás után végül sikerült őket rábeszélni, hogy töltsék a születésnapjaikat (egy nap különbség van köztük) utazással, amire vágynak már egy ideje, csak a mama felügyelete miatt nem nagyon jutottak el sehova fél napnál hosszabb időre. De most sikerült, Zalakaroson voltak szerdától szombatig. Tegnap délután érkeztek haza, szemmel láthatóan jót tett nekik a kikapcsolódás, jól érezték magukat, pihentek.
Ma közös családi ebéddel ünnepeltük meg egy tarjáni étteremben. Jegyezzétek meg, ha valamikor arra jártok, hogy az Öreg favágó kocsmájában nem fogtok csalódni. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, nagyon finomakat ettünk, elbűvölő volt a hely is, mindenki barátságos, kedves. Az nálam mindig külön jó pont, amikor a velem egykorúak nem magáznak, és itt ez pont így történt.
Nem vagyunk nagy kajafotósok, de a desszertet muszáj volt megörökíteni. Kár, hogy az arcom nem lett megörökítve mellé, mert igen furcsán néztem, amikor megláttam. Négyen gyűrtük le végül...(egyébként smarni)

Délután itthon előbb kihevertük az ebédet (nem is vacsorázott senki), aztán azért még került sor mosásra, felmosásra, excel gyakorlásra. (Ez utóbbi még nagyon nem a barátom, de igyekszem szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat)
A papagájok tartottak némi repülési gyakorlatot, amit először szájtátva néztünk. Mêg nem nagyon megy nekik, de úgy látszik, az ösztön hajtja őket. Lesz itt még hajcihő, már látom. 😁