Meccsnap

Nem a megszokott módon mentünk ma meccsre. Idegenben játszottunk, és most úgy jártunk, hogy nem jutott jegy a vendégszektorba. Jegy nélkül meg meg akartunk maradni, mert ott akartunk lenni, úgyhogy vettünk jegyet semleges kártyával nem vendégszektorba.
Ennek ára van, ami nem csak forintban volt kifejezhető, hanem abban is, hogy nem vehettünk fel fradis ruhát, nem vihettük a szálakat, és...nem is szurkolhattunk, mert már a meccs előtt is hallottuk, ahogy a biztonsági emberek megbeszélték egymás között, hogy figyelni kell, és aki fradista, azt ki kell vinni onnan. Mi meg nem akartunk kockáztatni, így ...bár nem volt könnyű, de kibírtuk, hogy egy szó nélkül végignéztük a meccset. Sokat segített, hogy körülöttünk sokan voltak hasonló cipőben, így együtt mindenkinek jobban ment a visszafogott viselkedés.
Már a meccs előtt tudtuk, hogy bajnok lett a csapatunk, a harmincadik bajnoki címet szerezték meg. Ennek tudatában igen visszafogottan (ha nem lennék ízig-vérig fradista azt is mondhatnám, hogy igen sz@rul) játszottak, ki is kaptunk 3:2-re. Sebaj...belefért..
Jövő hét pénteken 120 éves lesz a klubunk, másnap lesz az év egyik legfontosabb meccse. A derbi. Már elfogytak a jegyek, teltház lesz. És ott győzelemmel kell ünnepelni majd.
És majd ott kiszurkoljuk magunkból azt is, amit ma nem sikerült.