Nem volt ez rossz hétkezdés. Pedig hú, milyen érdekesen néztem a faliórára a hálószobában, amikor a reggeli ébresztő idején három órát mutatott. El is kellett egy pillanatra gondolkodnom, hogy az óra a hülye, vagy én, vagy most minek is kell felkelni az éjszaka közepén? De aztán gyorsan összeállt a kép.
Eriket Patrik elkísérte a vonathoz, mert egyedül nem volt teljesen biztos, hogy minden nehézség nélkül odatalál. Ha muszáj lett volna, akkor biztosan megoldja, de tök jó fej bátyja van, így mindenki nyugodtabb volt. Legfőképpen mi. Ezért meg külön respect mindkét fiunknak, hogy a mi nyugalmunk érdekében egy cikisebb helyzetet is bevállaltak. Mert persze, tudom én, hogy az ilyesmi ciki...
Az nagyon jó volt, hogy munka után még jó hosszúnak tűnt a nap, sokkal több időnek tűnt a délután, mint mostanában bármikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése