Nem jó kezdet

Milyen kis naiv tudok lenni. Azt gondoltam, hogy a tegnapi nap volt, ami kiakasztott többször is. Nos, azt kell mondanom, a tegnapi nap egy nulla volt ebből a szempontból. Mert ma aztán sikerült olyat tennem, amitől olyan ideges voltam, hogy nem voltam messze attól, hogy elájuljak. Pedig első blikkre nem is vettem olyan nagyon komolyan. Aztán felfogtam az egésznek a súlyát, meg úgy egyáltalán, és onnantól nagyon sz.rul éreztem magam. Nagyon bántott, és nagyon ideges voltam, a gyomrom még most is egy csomóban van, és még mindig próbálom megérteni, hogy hogy történt.
Igen, csúnyán elcsesztem valamit munka közben. Olyat, amit már nem tudom hányszor csináltam, naponta akár tizesével is. Eddig hiba nélkül. És igen, olyan vagyok, aki mindig ellenőrzi saját magát, aki lelkiismeretesen odafigyel, és igyekszik a lehető legjobban végezni a munkáját. Emlékszem rá, hogy most is megnéztem. De ezek szerint nem azt láttam, ami ott volt előttem a monitoron, hanem amit látni akartam. És kész, máris behúztam magam a csőbe.
Nagyon sz.r érzés. Még azt elemezgetem magamban, hogy mi a rosszabb az egészben? Szembesülni azzal, hogy egy pillanat alatt képes vagyok elkövetni úgy egy orbitális hibát, hogy közben azt gondolom, jól csináltam? Vagy mindezt bevallani és beismerni?
Lehet, hogy lesznek következményei, és majd valamikor a napokban kell válaszolnom kérdésekre. Azt, hogy hogy történhetett, nem hiszem, hogy meg tudom magyarázni. Az, hogy figyelmetlen voltam, nem feltétlenül igaz, de mégis az voltam. Az sem lehet mentség, hogy nem nekem kellett volna ezt ma reggel csinálnom, mert mégis én csináltam, és senki nem is segített elrontani. Gőzöm sincs, mit fogok válaszolni, ha és amikor lesznek erre vonatkozó kérdések.
Az biztos, hogy most jó sz.rul érzem magam, és ez az érzés jó sokáig velem lesz minden egyes ilyen feladatomnál. De nem az vagyok, aki emiatt majd ezt nem csinálja meg, sokkal inkább az, aki igyekszik tanulni a saját hibájából, és ezentúl nem csak egyszer, vagy kétszer rápillantani rutinból, hanem árgus szemekkel lesni, hogy azt csinálta e a kezem, amit az agyam mondott neki.