Ez a mai nap

.. több fronton is kikészített. Pedig nem szólhatok amúgy egy szót sem, mert még csak egy kósza fejfájás sem jelentkezett ettől az őrült széltől, pedig fel voltam készülve mindenre, főleg, miután Patrik reggel olyan migrénnel ébredt, hogy csak kikiabálni volt ereje. Én meg persze első kérdéssel rögtön meggyanúsítottam, hogy berúgott e az éjjel, amikor közölte, hogy annyira fáj a feje, hogy a szemét sem tudja kinyitni, pedig tudhatnám, hogy igazán klasszikus migrénnel ébredt csak, és nyilván a front okozta. De persze, nem lennék kamasz (friss felnőtt) fiú gyerek anyja, ha nem kérdeznék ilyet csípőből. (amúgy nyilván igazat mondott, amikor azt mondta, hogy dehogy, mert ha úgy lett volna, akkor azt a szobájába belépve már érezni lehetne.. van az a bizonyos cefreszag, ami ilyenkor árulkodik.. ez utóbbit a még rutintalan anyáknak mondom csak :D)
De ettől függetlenül, hogy nálam fejfájásnak nyoma sem volt, azért megviselt az óraállítás is, meg ez az egész hülye idő, ami ma volt. Először is azt gondoltam, hogy mennyi rengeteg időm lesz ma, mert a szokásosnál bőven egy órával előbb ébredtem, de aztán addig szuttyogtam, meg kerülgettem a konyhát, hogy végül a nagy kapkodásban sikerült bazsalilkomot tennem a fasírtba majoranna helyett. Még szerencse, hogy túlzásba azért nem vittem, így csak némi olaszos beütése lett. Arra jó volt, hogy az első idegbaj rám jöjjön.
Közben mostam, szárítottam vég nélkül, és ahányszor a fürdőben jártam egy-egy mosógépből kipakolás, szárítóba átpakolás, vagy épp szárítóból kipakolás címén, mindig a tükör felé tévedt a tekintetem, és mindannyiszor utáltam magam. Merthogy tegnap fodrásznál voltam. És tegnap még fel sem tűnt annyira, hogy most valahogy sikerült elbaltázni ezt a hajvágást, mert messze nem olyan mint amilyet szeretek. Emiatt aztán ma többször kaptam idegzsábát, és gondoltam rá, hogy vagy a saját fejemet vágom le, vagy a fodrász kezét. Végül persze egyiket sem tettem, és kénytelen-kelletlen belenyugodtam, hogy ez most ilyen. Micsoda szerencse, hogy a hajam gyorsan nő, és sok is van belőle, és legkésőbb jövő hét végén már talán fel sem fog tűnni az egész. Addig meg csak kibírom valahogy.
A holnapi munkakezdéshez semmi kedvem nincs, főleg, mert tudom, hogy mi vár rám. Jobb lenne a boldog tudatlanság ezügyben, de pontosan tisztában vagyok mindennel, ami ott maradt péntek este, és nagyjából el is tudom képzelni, hogy mi minden érkezett még hozzá a hétvégén. Az az egy vigasztal, hogy holnap csütörtök lesz, mert ezen a héten nincs se hétfő, se kedd, se szerda, van helyette két csütörtök, és két péntek. Meg közben egy bónusz vasárnap is.