Úgy dőltem ki ma délután, mint ahogy szokták mondani. Semmire nem voltam használható, és amikor a második olyan megjegyzésre is, ami kicsit érzékenyen érintett, máris a plafonon jártam, és csípőből tüzeltem vissza, már tudtam, hogy mindenki jobban jár, ha megadom magam, és belátom, hogy annyira fáradt vagyok, hogy jobban teszem, ha lefekszem.
Aludtam is fél hétig, igaz, közben többször felébredtem, de képtelen voltam rá, hogy elhagyjam a jó kis kényelmes kanapét, és ne csukjam vissza a szemem. A nyűgösségem elmúlt legalább, a fáradtság is enyhült, így legalább kevésbé voltam elviselhetetlen az este fennmaradó részében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése