Tök hülyeség, mert ilyen szép időben ki kéne csattannom az energiától és a jókedvtől, ehelyett olyan punnyadt vagyok, hogy az valami szörnyű. Az vigasztal csak, hogy ezzel nem csak én vagyok így, hanem körülöttem még jó sokan, úgyhogy lehet, hogy ez valami általános jelenség lehet.
Szomorú is vagyok, mert a novemberi tréninget le kellett mondanom, az egyik kolleganőmet akkor fogják műteni, és nem tudják megoldani a helyettesítésemet. Azt reméltem, hogy sikerül esetleg még valamikor most, októberben elmennem helyette, de sajnos ez a hajó már elment. Majd jövőre. :) Mindegy, túlélem azért, csak nem esett jól, mert készültem rá, meg vártam, meg minden..
Megvettük ma Patriknak az öltönyt a szalagavatóra. Még jó, hogy elég fáradt voltam már addigra, így nem is jutott eszembe akkor, hogy tulajdonképpen ez egy nagyon megható pillanat. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése