Ma még úgy mentem reggel dolgozni, hogy úgy éreztem magam, mint egy nagy rakás szerencsétlenség. Legszívesebben itthon maradtam volna, de az nem oldott volna meg semmit. Próbáltam bátran szembenézni a problémával, és elhatároztam magamban, hogy bármi lesz is, kibírom, elviselem, mert majd ez is elmúlik, és idővel csak emlék lesz belőle. Azért a gyomrom árulkodóan egy csomóban volt, és nem is volt egy nyugodt pillanatom sem.
Aztán fél nyolc körül érkezett a főnököm, aki megkérdezte, tudtam e aludni, majd elmondta, hogy akkor ő most megy, és referál a főnöknek a tegnap történtekről. Nem volt őszinte a mosolyom, bár ő nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj.
Jó fél óra múlva jött, és elmondta, hogy tényleg nincs most már mitől félnem. Nyilván senkit nem tettem boldoggá a történtekkel, de még ugyanazon a napon korrigálva is lett, és igen, mindenki tisztában van vele, hogy hibát el lehet követni. Arra kért még, hogy írásban tájékoztassak mindenkit, akit valamilyen formában érint ez a dologról, és aztán lépjünk túl rajta.
Még jó darabig eltartott, amíg felfogtam, hogy akkor tényleg nem kell nagy számonkéréstől, vagy ilyesmitől tartanom. Aztán felfogtam, és szépen, ahogy telt a nap, és sokasodtak a feladataim, vissza is rázódtam a szokásos hétköznapi őrületbe.
Nagyon hálás vagyok érte, hogy így kezelték ezt az egészet.
Ennek nagyon örülök, hogy ilyen simán el tudták intézni.
VálaszTörlésNormális munkahelyen így is kell lennie. Tisztában vannak vele a főnökök, hogy mindenkinek akadhatnak pillanatnyi kihagyásai, és ha egy hibát el lehet hárítani anélkül, hogy tényleges anyagi kár keletkezzen, akkor nem kell fejét venni egy roppant lelkiismeretes és jó munkaerőnek.Elég az, amit ő maga okoz magának, az önvád és a félelem a számonkéréstől.
Pont, mivel hálás, hogy ennyivel megúszta, a továbbiakban még magasabbra teszi a lécet és még alaposabb lesz.
Az más kérdés, hogy nem jut mindenkinek ilyen normális munkahely...
Épp ezért az ember még jobban megbecsüli és igyekszik az elvárásoknak megfelelni, akár némi önkizsákmányolás árán is.
Nagyon jól megfogalmaztad. :)
VálaszTörlés