Lehet mondani, hogy időgazdálkodásból mèg van hová fejlődnöm. Leginkább abban, hogy ne sajnáljam az időt este sem az alvásra. Mert mindig az van, hogy tudom, hogy le kène feküdni, de sokkal jobban vonz az, hogy olvassam mèg a könyvemet. Így mindig az van, hogy engedek a csábításnak, aztán belefeledkezem a könyvbe, ès hopp, már el is múlt tizenegy óra.
Aztán minden hajnalban menetrend szerűen sóhajtozom, ès nem akaródzik felkelni. Olyankor bezzeg már nem sajnálnám az időt alvásra használni.
Lehet, hogy e tèren javíthatatlan vagyok. Vagy hívjuk inkább ezt az èn-időmnek, mert ebben a megfogalmazásban olyan jól hangzik. 😉
Csodállak, hogy tudsz este olvasni? Én olyankor már ki sem látok a fejemből:(
VálaszTörlésNèha èn is így vagyok, de akkor is olvasok. Van, hogy csak pár oldalt bírók, de legtöbbször olvasás közben nem èrzem magam fáradtnak.
VálaszTörlés