Tudnám nagyon röviden azt mondani ma, hogy egy sort sem írok, mert őrülten fáradt vagyok. Ez a hét maga volt az őrület ezzel az örökös hideggel, amit még mindig nehezen bírok elviselni (szerintem ez már nem is fog változni), meg a többszöri szülői értekezlettel, a felvételi miatti feszültséggel.
De nem fogom ennyire rövidre, mert azért azt mindenképpen el akarom mesélni nagyvonalakban, hogy milyen rossz érzés az, amikor valamit eltervez az ember, akarja, minden akadályt elgördít az útból, és aztán mégsem sikerül. És nem is annyira az az adott dolog a rossz, hogy az most épp nem, hanem hogy az illúzió(?) is eltűnik ilyenkor. Lehet, hogy csak az Ego harca ez, mert ebben az esetben is volt bizonytalanság, tipródás, vádaskodás, meg minden, és megint megmutatták nekünk, hogy na tessék, akkor ilyen az, amikor Ti későn döntötök, mert addigra másnak a sziklaszilárd elhatározása már beérkezett.
Ezzel kapcsolatban meg még az is eszembe jutott, hogy milyen érdekes, hogy nekem látszólag semmim nincs. Legalábbis a nevemen. Ja, de. A telefonom. De ezen kívül tényleg semmi. Még csak saját bankszámlám sincs. :) Igazából soha nem is vágytam rá, csak ma valahogy eszembe jutott, hogy jéééé, milyen béna vagyok. :D
Azt is elmesélem még, hogy ma dolgoztam le azt a munkanapot, ami az utolsó volt a próbaidős munkanapok sorában. Minden idők leghosszabb próbaideje járt le éppen ma. :) Éppen ideje volt. :)
én kíváncsi lennék erre a minden akadályt elgördít, de mégsem jött össze dologra is.....
VálaszTörlésNekem még a teló sincs a nevemen :-S
Próbaidő lejártának meg örülök, te meg húzd ki magad, hogy remekül végigcsináltad!
Hogyhogy ilyen hosszú volt a próbaidőd? Az munkakörváltozás miatt?
VálaszTörlésEszter, nem biztos, hogy ezt a kíváncsiságodat most kielégítem. :)
VálaszTörlésErika, igen, a munkakörváltozással újraindult. :)