Azon tűnődtem ma, hogy a különböző mikroközösségek mindenhol milyen egyformák mégis. Mert biztos vagyok benne, hogy mindenhol van legalább egy irányító ember. Van egy lelkis. Van egy furdancs. Van egy helyezkedő. Van egy, aki mindenkivel jóban van. Van egy okos. Van egy hülye. Van egy okoskodó. És van egy hülyéskedő is. Van egy, aki lógós. Van egy, aki hajtós. Van egy, aki mindenkivel kedves. Van egy, akihez szólni sem lehet. Van, aki mindenkinek tudja a nevét, és a családjáét is. Van, aki arra is rácsodálkozik, hogy jééé, Ő itt dolgozik? (és még ezerféle..)
És tulajdonképpen minden ilyen kis mikroközösség pontosan leképezi a világot, amiben élünk. Az, hogy ki épp milyen "szerepet" játszik ebben a "szappanoperában" egy csomó mindentől függ. Vannak, akik képesek arra, hogy egészen mások legyenek a munkájukban, és mások otthon. Én például erre képtelen vagyok. Odabent is ugyanaz az ember vagyok, mint itthon. (legfeljebb kicsit többet pörgök)
És épp ezért fura nekem, hogy vannak, akik akár óránként is más szerepet játszanak. Ahogy a helyzet kívánja. Elfogadom őt is ilyennek, mert mit is tehetnék mást, de mégsem értem, vajon miért jó neki.
Amúgy meg az egész az óvodában kezdődik... mert ott is van egy, akinek mindenki a barátja. Általában nála van az összes játék is, és ő a legügyesebb-legokosabb-legszebb.... És azért, hogy a többiek is "labdába rúghassanak" mindenki választ ehhez egy eszközt. Vérmérséklet kérdése, hogy épp mi lesz az eszköze.
Csak aztán ezt a részt nem nőjük ki sosem. :) Az eszköz marad. Örökre beépül, és bőven van idő csiszolgatni, finomítgatni rajta, hogy mire majd mondjuk a munkahelyén bekerül egy közösségbe, addigra mesterien űzze. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése