Van egy tulajdonságom, amit nagyon nehezen vetkőzök le magamról. Sőt.. egyre inkább úgy tűnik, hogy nem is megy. Lehet, hogy nem is tulajdonság, hanem simán csak az egyik jellemzőm, ami igen meghatározó jellemzőm.. És akár az is lehet, hogy épp ebben van a kutya elásva, mert ha ezen változtatnék, akkor könnyedebben kezelnék mindent, és egy csomó minden változna.
Ja, hogy mi ez? Hát hogy mindig mindent meg akarok csinálni. Itthon is, a munkahelyemen is. A legkisebb apróságtól kezdve a nagy dolgokon keresztül mindig mindent kézben akarok tartani, meg akarom csinálni, legfőképp befejezni, amit elkezdtem. Néha emiatt aztán jól megszívom, mert csak hajtom magam, hogy még ez is meglegyen, vagy azt is be tudjam fejezni. Általában sikerül, de totálisan kidöglesztem magam.
Mint ma. Készen lett, amit akartam, de rettenetesen elfárasztott. És csak most érzem igazán mennyire, amikor már itthon vagyok.
Mondjuk még az is lehet, hogy ebben az a tulajdonságom, de ez is inkább jellemzőm is közrejátszik, hogy nem tudom függetleníteni magam a környezetem hangulatától. Ami nem volt ma a legkiegyensúlyozottabb, és ez még az én hangulatomra is rányomta a bélyegét. Pedig közöm nem lett volna az egészhez.. mégis. :)
De most két nap pihi jön, és igyekszem már most a fürdőkádban kimosni magamból az összes munkával kapcsolatos dolgot, és később sem gondolni semmire. Majd hétfőn.
Addig kiélvezem, hogy nincs köd végre, és nem kell korán kelni, és hátha még a fejfájásom is abbamarad. Ez ügyben mindig a remény az, ami utoljára tűnik el. Meg a fejfájás.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése