Keszekusza

Arról tudnék a legtöbbet nyavalyogni  írni, hogy mennyire elfáradtam a héten, és kb. minden porcikám külön fáj és visítozik az ágy után, de úgy döntöttem, ez teljesen felesleges. El nem múlik tőle, és ráadásul olyan sokáig vártam én erre a lehetőségre, és úgy egyébként meg még mindig nagyon szeretem ezt csinálni, hogy ha jobban belegondolok nem is vagyok én olyan fáradt. (majd erre holnap hajnalban még emlékeztetem azért magam)
A kicsit rövidebbre sikerülő hétvégére simán betervezhetnék azért még bármit, mondjuk egy olyat, ahol ezerféle üzlet között sétálgatok, és ami megtetszik, azt megveszem. :D Azért nem kell aggódni a pénztárcám miatt, mert semmi türelmem nincs mostanság az ilyesmihez, a muszáj-bevásárlásokkal is tele a hócipőm. :)
Azt az egyet sajnálom, hogy nem tudtam egész héten könyvtárba menni, mert már nincs mit olvasnom, és anélkül fél ember vagyok. De remélem a jövő héten majd pótolom ezt is.
Patrik holnap megírja a központi felvételit, a matek miatt még mindig izgul... Nem kéne szerintem, de úgysem tudunk ezzel mit kezdeni, ha egyszer így érez. Kicsit sajnálom, hogy nem leszek itthon reggel, amikor indul, de lehet, hogy jobb is így. Csak idegesíteném. :D De azért kicsit hihetetlen, hogy alig pár hónap, és már nem általános iskolába fog járni. Nem is kicsit hihetetlen.

Azért.. ha mégis vásárolni mennék, és találnék egy ilyet, semmiképp nem hagynám ott.

Akik pedig sütit sütnek a hétvégén, egy-két szelettel gondoljanak rám is. Mert ennék... csak épp sütni lusta vagyok. És ha jó sokan süttök, akkor milyen jól járok.. :)