Önző én

Néha jó dolog önzőnek lenni. Ma is jó volt. Mert én ma szabadságon voltam. Csupán csak azért, mert úgy éreztem, kell nekem egy nap, mint egy falat kenyér. Vagy még annál is jobban. És gondoltam, ha most még van lehetőségem rá, akkor azonnal lecsapok rá, mielőtt a lehetőség elszalad.
És milyen jól tettem. Délelőtt még aludtam is egy kicsit. Aztán könyvtárban voltam. Végre.. :) Az az ott töltött óra felért másfél napnyi láblógatós pihenéssel. Én nem tudom mi van ott a levegőben, de valahogy ha ott járok, utána mindig olyan nyugodtan és jókedvűen jövök ki. :) Jó a hely kisugárzása, az egészen biztos. Épp ezért kéne gyakrabban eljutnom oda, nem kétszer meghosszabbítva az egyébként jórészt kiolvasott könyveket. :)
Aztán délután vettem magamnak egy répatortás muffint, amiről már akkor tudtam, hogy ó, micsoda galád bűnbeesés lesz, de alig vártam a pillanatot, amikor majd bele fogok harapni. És olyan volt, pont olyan, mint amilyet vártam. Minden íz pontosan a helyén volt. Kicsit citromos, kicsit édes, kicsit fanyar, amilyennek lennie kell. :)
És ugyan mostam is, mosogattam is, ruhákat is pakoltam, mégis úgy érzem, hogy ez a mai nap minden szürkesége és esőssége ellenére is jó volt. :) És úgy örülök, hogy képes voltam ilyen önzőségre. :D :D

És még van egy önző kérésem... felülre raktam itt a bal oldalon a számlálót, mert mindjárt 400 000-re vált a számláló. :) Aki látja, csinál nekem róla egy screenshotot és elküldi nekem a pinterpontdianakukacmailboxponthu email címre? Úgy örülnék neki, ha ez is meglenne a többiek mellett... :)