Tudnék egy csomó borongós-busongós gondolatot írni, de azért nem teszem, mert az összes ború mögött van szivárvány, mert ugye a felhők fölött mindig kék az ég. És tulajdonképpen minden nyűgöm-bajom (mondtam már, hogy mennyire utálom a reggeles hetet ezzel a hajnali négyes ébresztővel?) ellenére, ha sokáig elemezgetem a mindenfélét, akkor arra lyukadok ki, hogy úgy egyébként jó nekem, nagyon is jó, nincs miért borongani.
Szóval erről nem írok. Helyette inkább kérdeznék valamit mindenkitől, akinek az inge lesz, és aki még erre téved. Mondjátok meg kedves bloggerek és bloggerinák, mondhatnám hogy "kartársak" :D Ti miért írtok ilyen kevésszer? Nincs idő? Vagy kedv? Vagy csak azért, mert úgyis alig érkezik visszacsatolás? Igen, én is látom, hogy bekövetkezett az, amit már megjósoltak az erre hivatottak egy ideje, hogy a blogolás csillaga leáldozik, mert mindenki facebook-ozik, twittel, meg instagramot használ, és egyéb okosságokat, amikkel lehet egy pillanat alatt akár egy mondatban (vagy képben) megosztani az épp legjelentőségteljesebbet. És tudom, az adott pillanat mindig a legfontosabb.
Csak magamból tudok kiindulni, aki szintén aktívan facebook-ozom (ámbár láthatatlan vagyok, mint ahogy azt már többször megállapítottam), hogy nekem a fb nem pótolja a blogolást. Látok egy képet, és engem rögtön a helyzet érdekel, ami a képhez vezetett. És nem csak annyi, amennyi egy képaláírásba belefér.
Persze, lehet, hogy egymásnak is elrontottuk ezt a blogvilágot, mert egyre inkább szűkült az a kör, akik egymást olvassák, és a körön belül egyre többünknek lett egy csomó más elfoglaltsága, ami miatt a hozzászólások már nem mennek olyan aktívan, mint régen. Meg mondjuk engem személy szerint roppant módon idegesít továbbra is a captcha, amit be kell pötyögnöm, mielőtt elküldöm (de azért túl tudok rajta jutni). De ettől még nekem a blogolás ugyanaz. Ezen a helyen meg tudom örökíteni az épp aktuális gondolataimat, érzéseimet, az életünk kis és nagy történéseit. Egy csomó minden feledésbe merült volna, ha nincs itt ez a webnapló. Mert az épp aktuális napi dolgok felülírják mindig a tegnapot, a múlt hetet, hát még a múlt évet.
Szóval, miért? Nem fogjátok bánni szerintetek? Vagy csak én vagyok ilyen elvetemült, hogy még ilyeneken is agyalok?
Ez a kérdés bennem még nem merült föl. Az már jobban, hogy amikor posztot írok, ki az a napi sok-sok ember (néha a 120-130-at is eléri a megnyitások száma), akik olvasnak.
VálaszTörlésNa, de a hogy a kérdésedre is válaszoljak, én mindig akkor írok, amikor ihletem van. Ihletem, és időm. Néha napokig semmit, néha egy nap alatt hármat is. Igen, lehet, hogy a FB a blogok ellen hat, bár én még soha nem posztoltam ott semmi olyat, amit a blogban írhattam le inkább. Nálam még nem vette át az uralmat... :D
Én azért megpróbálok írni minden nap, bár néha unom a saját nyűgös posztjaimat!:-) A másik, hogy néha örülök, hogy beszűkül a kör aki olvas, néha meg nézem a statisztikást, és a rendszeres olvasókat!:-)
VálaszTörlésDe azt észre vettem én is, hogy egyre kevesebben írnak....
Igen, igen, így van. Akiket én is olvasok, sokan visszamentek dolgozni, és amiatt írnak ritkábban, köztük én is. Én nem naplót írok, elég kevés velünk történt eseményt rögzítek a blogon, más az iránya, és talán emiatt is csökkentek a bejegyzéseim számai, mart ha naplót írnék, az egyfajta vezérfonal lenne. A megjegyzésekkel kapcsolatban én is észre vettem, hogy ha maga a blogíró passzívabb, akkor a kommentelők is azok lesznek. Bár - szerintem - én még így sem panaszkodhatok. A másik a kommentekkel kapcsolatban: engem is zavar a robotellenőrzés, mert van, hogy ott több karaktert kell beütnöm, mint maga a megjegyzésem, viszont nálam is van szóellenőrzés, mert elképesztően sok spamat kaptam, amik viszont nem a spam mappában landoltak, most is valami orosz robot pásztázza a blogot, szép módszeresen... Remélem, tud magyarul... :-D
VálaszTörlésAmúgy én most olvastam pár anyagot a közösségi médiáról, és bár tény, hogy a blogoknak igen csak leáldozóban van a karrierjük, ezt jósolják a fb-nak is, csökken a felhasználók száma (persze ez még nem érzékelhető), sokat más csatornákat választanak, és egyre kevesebben a blogot.
Én szeretném folytatni a blogomat, de szerintem olvastad, amit írtam, nem ismétlem itt magam. És nagy öröm, mikor van visszajelzés. Mostanában viszont csak a telefonomon olvasok másokat is, ott meg annyira macera néha megjegyzést írni, hogy ezért is elmarad. A hétvége nekem a családé, akkor aztán szinte végképp nem blogolok.
Remélem, sokan válaszolnak majd most neked, mert nagyon kíváncsi vagyok én is a válaszokra.
Elmentem dolgozni, ezzel ugye vége is lett az írásoknak. A munkám mellett egyszerűen nincs agyam a blogoláshoz. Sokszor szeretnék írni, de valószínűleg csak egy panaszáradat lenne, azt pedig nem szeretném. De akárhonnan nézem a legfőbb ok az időhiány.
VálaszTörlésÉn azért irok, mert igy kiirom magamból azt a feszültséget, amit másképp nem is tudom hogyan tudnék levezetni :-) nálam nem sokan szólnak hozzá, de valahogy nem zavar - inkább magamnak irok és nem másnak - lassan 5 éve - és sokszor éreztem, hogy ha nem irhatnám le, akkor eddig begolyóztam volna... Szóval a blogirás nálam inkább terápia - a statisztika szerint néha nagyon sokan olvasnak - ha meg nem irok, mondjuk 1-2 hétig, akkor csak páran - de ez igy van másoknál is...
VálaszTörlésRám ez nem vonatkozik, írok rendszeresen, szorgalmasan. :)
VálaszTörlésAki grafomán, annak muszáj. :)
Korábban zavart, ha valaki soha nem kommentált csak névtelenül olvasott, ma már ez sem izgat egyáltalán.
Nekem egyre gyakrabban nincs kedvem írni, talán mert már annyi mindent kiírtam magamból az elmúlt majdnem tíz év alatt. Nem figyelem árgus szemmel a statisztikát, és nem tartozom a kommentéhes bloggerek közé sem, mert tudom, hogy nem csak azok olvasnak, akik kommentelnek is - hiszen én sem kommentelek mindig, mindenkinél, akit olvasok.
VálaszTörlésAmi pedig a műfajt illeti: még igen élénken tiltakozni szoktam, ha valakitől azt hallom, hogy a blog, mint olyan, elhalóban van, lassan megszűnik, stb. Nem akarom ezt elfogadni, de lehet, hogy tényleg igazuk van. Mindenesetre kétszer akartam abbahagyni, mind a kétszer szinte már másnap annyira hiányzott, hogy hamar visszasomfordáltam és azóta nem akarom abbahagyni. Ha ritkán is, de amikor ihletem van, írok. :)
Jelen pillanatban nincs ihlet és kicsit most nem a netnek élek. És az is igaz, hogy néha szarul esik, hogy én általában írok kommentet, más meg le sem sz...r. :D
VálaszTörlésDe jó, hogy feltetted ezt a kérdést!
VálaszTörlésÉn rendszeresen írok, többé-kevésbé. Hogy mennyien olvasnak aktívan nem tudom, mert a kommentek, bejelentkezések szinte teljesen eltűntek. Bánom, és hiányoznak is olykor, igaz, nem is írok mostanában nagy lélegzetű dolgokról, csak élménybeszámolok többnyire, azt is leginkább azért, hogy nekünk, nekem meglegyen.
Én szeretem a blogomat, szeretem néhanapján visszanézni, hogy milyen volt régen, mit csináltunk, milyenek voltak a gyerekek. Hiányozna, ha nem írnám.
És nekem sem pótolja a facebook a blogot.
Én nagyjából minden nap írok, kivéve, ha sehogysem jut rá idő, de olvasni minden nap szoktam, és pont te vagy az, akiben mindig bízom, hogy nálad lesz új poszt. Semmiképp ne hagyj fel ezzel a jó szokásoddal!
VálaszTörlésVárom mindenki új írását, hát azért is olvasom őket, mert érdekelnek.
A kommentek, igen ez kevesebb, mert ahogy Dominika is írta, telóról olyan macerás, főleg az én telefonom mostanában teljesen kerge.
A face nálam is napi szintű, de korántsem nyújtja azt, amit a blogolás, azt csak amolyan tudjam az ismerősökkel mi van szinten tartom (a másik kettő - twitter, instagram - azt sem tudom micsoda, de nem is érdekel).
De jó, hogy ezt megírtad! Nekem is ugyanezek járnak mostanság a fejemben. Olyan sok blogger van, akihez eddig szívesen tértem be mindennap, most csak pár naponta megyek, vagy ritkábban, mert nincs friss. Pedig érdekelne hogy mi van velük.
VálaszTörlésAhogy az előttem szólók is írják, mindenkinek sok dolga van. Meló, házimunka, gyerek mellett nem jut idő pont erre, vagy csak egyszerűen nincs rá ihlet. Szerintem ilyen mindenkivel előfordul. Az elmúlt 2 hónapban én is számtalanszor abba akartam hagyni a blogot, bezárni, mert nem volt ihletem, nem volt egy normális, értelmes bejegyzésem sem. Végül is maradtam. :)
A kommentes részhez pedig annyit, hogy én is telóról olvasok szinte mindig mindenkit, azon meg nem tudok kommentelni. Nem is akarok mert nagyon macerás, pedig olyan sokszor írtam volna egy-két embernek, Viszont mire laptop elé kerültem már meg is feledkeztem a mondandómról...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNekem még annyi jutott eszembe, hogy engem az is motivál, mivel nem titkolt szándékom, egyszer majd a gyerekek kezébe adni a blogot (papír formátumban), legyen minden olyan fontos megörökítve, amit nekik később jó lesz elolvasniuk. Persze, lehet, hogy majd kell belőle húznom is, nem biztos, hogy örömmel olvassák majd, az agyamra mentek időnként... :D
VálaszTörlésNekem is van terápiás jellege is, néha már az is jó, ha viccet csinálhatok egy-egy nehezebb napból, saját magunkat is kifigurázva...
De jó, hogy ennyien írtatok. :) :) Már megérte megkérdeznem.
VálaszTörlésA mobilok is nagy gyilkosai ennek a blogolósdinak, tényleg. Ezt ki is felejtettem. :)
A lényeg, ha csak tehetitek, írjatok, mert ezzel is örömöt szerzünk egymásnak is, meg magunknak is. Szerintem.
Dius! Jó a felvetés! Én annyira szeretek blogot írni, és arra én is ügyelek, hogy ne a FB-ra tegyek ki valami megörökítendőt. Egyszerűen nem jutok oda - pedig annyi minden, annyi bejegyzés van a fejemben. Aztán, mikor végre ott vagyok, akkor meg teljesen másról támad kedvem írni!
VálaszTörlésTeidének pedig mondom, hogy igen, az a legjobb, ha utána papír-alapon oda tudod adni az írásokat - ezért érdemes naplószerűen is tartani a blogot (a legfeljebb a "filozofálgatós" bejegyzéseket nem nyomtatod majd ki); én teszteltem: a gyerekeim is nagyon örültek a "könyvüknek" és a nagyszülők is egy rövidebb összeállításnak.
Ne aggódj, Dius, a blog nem fog eltűnni, hiszen a blog egy napló, és naplót pedig már szinte az ősember is írt a maga módján. lehet, hogy majd más utat talál magának, lehet, hogy másképpen nevezik majd, de megmarad.
És nagyon jó, hogy te még mindig tudod tartani a napi szinten, én is mindig "veled nyitok", mert tudom, hogy te biztos írtál!
No, most meg megyek és írok gyorsan egy bejegyzést a blogba! :-)
Puszi