Én, a feszült

Vannak bennem az utóbbi napokban ilyen kis feszültség-szikrák, amik néha kipattannak belőlem, és rám egyáltalán nem jellemző módon ez észre is vehető. Mármint amikor kipattan. Most már kicsit égő, de valahogy úgy adódott, hogy mindig Balázsnál lobbant a kis szikra, és igen értetlenül nézett rám, hogy mégis mi bajom van. Még jó, hogy nem kérdezte meg, mert nem tudnám úgysem megmagyarázni. Főleg, mert igazából nincsen semmi baj, mégsem jó valahogy valami. Hogy mi? Hát azt a csuda tudja. Tipikusan a van rajta sapka-nincs rajta sapka állapot ez. Legjobb lenne, ha nem szólnék senkihez, vagy kicsit elbujdokolnék amíg elmúlik, de ezt nem tehetem.
Olyan dolgok zavarnak, amik eddig még sosem. Olyan dolgokon csattanok fel, amiken máskor jót nevettem. Morgok, ha egyedül kell csinálnom, és morgok, ha segíteni akarnak. Mert nekem nem kell segíteni, tudom én egyedül. És amikor elmegy, akkor meg máris morgok, hogy persze, ennyire akart segíteni, hogy már itt sincs. Gáz. És hol van még az az idő, amikor ráfoghatom a hormonjaimra? (remélem messze)
Magammal egyáltalán nem vagyok jóban épp, mert a mérleg másfél kilóval többet mutat, mint legutóbb, és haragszom rá, mert most már aztán tényleg valamit tennem kéne azért, hogy ne legyen úszógumim, meg a combom is lehetne vékonyabb, de jajj, én olyan lusta vagyok, és úgy szeretem a csokit(péksüteményt) is, hogy majd holnap. És a holnap mindig holnap marad, én meg minden nap szembesülök azzal, hogy az úszógumi még mindig ott van, a narancsbőrök szaporodnak, a combom vastagszik, a ráncaim is csak sokasodnak, és hát igen.. a hajamon a festék is jó, ha három hetet kibír. Nem akarok szembesülni ezzel a "leépüléssel", és nem akarom, hogy már ne menjen olyan könnyedén ledobni egy-két-három kilót, mint régen. Ráadásul.. és ezt talán ciki bevallani, de ezek miatt egy kicsit sem érzem magam kívánatosnak már. Sőt. Ha lehet, akkor inkább tetőtől talpig beburkolnám magam, mert ruhában még csak-csak, de anélkül?
És akkor azt még most meg sem említettem, hogy a megannyi szerepem egyformán "játszása" sem megy épp úgy, ahogy én azt szeretném. Sőt, feleannyira sem. Még annak a fele sem, ami már messze nem az, mint régen.
Talán épp ezek vezetnek oda, hogy amúgy van valami a hátammal, mert van egy pont, ahol ilyen érdekes égő-szúró érzés van, ha sokáig ülök, és ettől az érzéstől a falra mászok. Azon a ponton van valami, ami érdekesen "kattog". Gondolom a csúnya testtartásom következménye ez is.
Igazából jó, hogy alig van időm elgondolkodni mindezeken, csak úgy átszaladok rajtuk gondolatban, mert lehet, hogy jó mélyre belökném magam, és nem csak másokkal szemben lennék kiállhatatlan, hanem még magamat is utálnám.

A blogsablon menni fog. Nem működik rajta a modulok jó része, így meg nem kell. Pedig amúgy szép. :)