a karácsonyt. Ugyan egészen másért, mint a gyerekeim, de biztos vagyok benne, hogy még jó sokan várják ugyanezért. Végre itthon leszünk. Egész nap. És még boltba sem lehet majd menni, így aztán a szó szoros értelmében rá leszünk kényszerítve, hogy azt együk, ami van. (ez még nem túl sok, de majd gondoskodunk róla addig) Nem tervezek nagy dolgokat, előre meg aztán főleg nem, de annyi biztos, hogy huszonötödikén és huszonhatodikán csak és kizárólag a semmit fogjuk tenni. A gyerekek is, mi is. Ők is fáradtak nagyon, éppen időben kezdődik a téli szünet nekik. Bár Patrikot "megszórták" feladattal rendesen a szünetre is, de bízom benne, hogy ennek ellenére fog majd tudni pihenni is. Vár még rá januárban egy kemény menet, és majd csak utána lazíthat.
Mi meg mindketten rendesen ki vagyunk tikkadva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy vagy morgunk azért, mert még itthon is valamit mindig csinálni kell, vagy mindig menni kell, és hogy akármelyikünknek is leér a feje, már alszik is.
És.. láttatok e már olyan bénát, aki az iskolai karácsonyi ünnepségen képes volt elsírni magát? Nem, mi? Gondolhattam volna, hogy csak én.. :D
Nyugi Dius, van ilyen más is, én pl. minden ovis, isis ünnepségen bömbidéztem, azt meg már csak nagyon halkan mondom, hogy ha akárhol a Himnuszt kell énekelni, nekem még ott is vizes lesz a szemem.
VálaszTörlés