A tanulságok

Tényleg fura egy karácsony nálunk ez az idei. Olyan, mintha minden nap itt állt volna a fa (amúgy tényleg, csak nem idebent, hanem odakint), és mintha nem is lett volna az a megelőző idegeskedés, feszültség, és semmi. Csak úgy hirtelen Szenteste lett, és már el is múlt.
Ezt kéne elraktároznom, hogy emlékezzek rá, bár egyelőre sziklaszilárd az az elhatározásom, hogy jövőre nem töltjük itthon a karácsonyt. Aztán majd meglátjuk, persze. Nincs soha semmi kőbe vésve.
Egyébként meg az a legfurább, hogy azt vártam, hogy majd tényleg "összedől a világ", amiért nincs millió ajándék a fa alatt, és csak egyféle sütemény sült, de nem. Még csak meg sem rengett a világ, nemhogy összedőlt volna. Utólag naná, hogy nem értem, mit voltam annyira oda, de tuti, hogy majd a következő ilyen alkalomnál is ugyanez lesz, hiába mondja majd mindenki, hogy nem fontos, ne törődj vele.
Bár a jövő évi feladataim egyike lesz, hogy megtanítsam magam lazábbnak lenni, mert így, ahogy most csinálom elég hamar kicsinálom magam, és idő előtt valami életunt, frusztrált zombi leszek. 2014 a lazulás és az öröm éve lesz. :) Nem akarok egyetlen percet sem idegeskedni feleslegesen, semmin.. mindig annyi minden van, amin órákat, napokat, heteket rágódok. Pedig minek? Ha becsúszik egy rosszabb jegy a suliban valakinek, vagy épp itthon marad valami, akkor sem történik semmi. Kijavítja majd, pótolja, elviszi másnap, és kész. :)
A legfontosabb az, és az volt most is, hogy itt voltunk együtt, öten. Mindenki egészséges, mindenki jól érzi magát. Ez a lényeg. Minden más a sallang és a körítés. Meg a megfelelni akarás mindenáron mindenkinek.

Csak tanuljam már meg úgy igazán végre ezt a leckét. Még majd a ráncaim is kisimulnak a végén. :)