Holnap lesz az a nap, amikor délután mindenki kap majd egy papírt és egy tollat a kezébe, hogy írjon egy karácsonyi kívánságlistát. Nem lesz nagy papír, csak kicsi, hogy elkerüljük a "toronyórát is lánccal" helyzetet, de okulva a tegnapi Mikulásos sztoriból, kell nekem egy ilyen, hogy majd jártamban keltemben beszerezhessek ezt-azt. Nagy dolgokra nem gondolunk az idén, mert mindenük van, ami kell, és az is biztos, hogy kell ruhát kapniuk, mert vészesen sokat nőtt mindenki. De miután gyerekek, így kellene valami, amire vágynak, és elérhető, meg megfizethető, meg nem gondolom hülyeségnek, feleslegesnek, újabb kacatnak. Ez nehéz dió lesz, de hátha összejön valami. De úgy, hogy nincs semmi kapaszkodóm, úgy nehéz lesz bármit is találnom. Olyat szeretnék, aminek örülnek.
Amúgy meg ma délután érdekes helyzetben találtam magam. Hazajöttem, kellett vásárolnom pár dolgot, aztán látszólag semmi dolgom nem volt. Ugyan magamban sorolgattam, hogy kéne mosni, felmosni, porszívózni, és miközben soroltam, kicsit még rá is pörögtem, és nem is éreztem magam nagyon fáradtnak. Gondoltam, nekiállok ezeknek, csak megnézem az emaileket, meg a fb-omat. Aztán mire megnéztem, vacsoráztunk. Vacsora után meg ledőltem tíz percre. És két óra múlva ébredtem fel. :) Ezek szerint mégis fáradt voltam, mert semmire nem emlékszem a tévé műsorból. :D És persze nem lett se mosva, se felmosva, se porszívózva, de legalább aludtam egy kicsit. :)
Én nagyon büszke vagyok magamra, mert a Mikulásnak már írtunk valamikor október végén egy terjedelmes listát, és nem voltam rest felajánlani a gyerkőcnek, hogy azt is írjuk bele, ha a lista minden tételét nem teljesítené, akkor küldje tovább a levelet a Jézuskának. Így volt mire támaszkodnunk...
VálaszTörlésNo, de ez rajtad nem segít. Kíváncsi vagyok a fiúk listájára. :-)
Ja, és én napok óta nem emlékszem az esti műsorra, csak arra, hogy a párom ébresztget, menjünk fel a hálószobába.
VálaszTörlés