Mi ez?

Olyan dolgaim vannak, hogy még magam is csak lesek... mint az a bizonyos borjú az újkapura. Mintha még én sem ismerném (eléggé) magamat, újra és újra elcsodálkoztam az elmúlt napokban is magamon. Nem is nagyon tudom elmagyarázni, mert valahogy én sem értem igazán. Olyan, mintha valami lenne a levegőben.. fogalmam sincs, hogy mi, vagy honnan érzem, de folyamatosan birizgál ez az izé. Néha csak kíváncsi várakozást érzek, mint amikor van egy kibontatlan csomag a kezedben, amiről fogalmad sincs, hogy mi lehet benne, és miközben találgatod, már az is megfordul a fejedben, hogy vajon örülni fogok neki, úgy igazán? Néha felrobbanok látszólag a semmitől is, mert azokban a pillanatokban ne szóljon hozzám senki, ne kérdezzen, ne mondjon, sőt, ne is legyen ott.
Aztán néha, és ez van a leggyakrabban olyan, mintha itt se lennék. Mindegy, hogy épp hol van az itt, mert akárhol is van, akkor sem vagyok ott. Elmerülök valahol, magam sem tudom, hogy hol, és teljesen kikapcsolok abból, ahol amúgy lennem kéne. Pillanatok ezek, érdekes pillanatok, mert ahogy "visszatérek", nem is nagyon tudom hirtelen melyik rendezvényen vagyok, és érzek egy kis csalódást, amit az az érzés kísér, hogy "még mindig nem történt meg". De mi? Tudom, nem szabadna kíváncsinak lennem, mert bármi is fog történni siettetni nem is tudom, meg nem is szabad, de néha kinyír a kíváncsiságom. Ha legalább azt tudhatnám, hogy valós e ez az egész, vagy csak a fáradtság miatt teljesen be fogok dilizni? Ha meg valós, akkor vajon mennyi idővel előre érzékelem én ezt az egészet?
Azért azt megígérem, hogy ha bármi történik is, azt is tudatni fogom. (ha meg nem, hát azt is)


A karácsonyi előkészületek pedig bőszen folynak. Elméleti karácsonyunk lesz. Fejben már takarítottam, díszítettem, sőt, sütöttem is legalább négy féle süteményt. És fejben az ajándékok is megvoltak, a nagyobbak is, meg a kisebbek is, sőt, az egészen apróságok is. Elméletben akár holnap ünnepelhetünk. :)
Gyakorlatban meg.. talán a hátralévő húsz nap sem lesz elég semmire sem. De addig növesztek még pár kezet, megtanulok osztódni (vagy hatványozódni), és minden rendben is lesz.