Tíz nap...

Már csak tíz nap van karácsonyig. Igazi mazochista vagyok, mert a telefonom kijelzőjén is virít a számláló, meg most már itt a blogon is. Ahányszor ránézek, kicsit összébb ugrik a gyomrom, azt gondolva, hogy tíz nap semmire nem elég. Aztán azon gondolkodom, mégis mire kell nekem az idő? Válaszolok gondolatban, hogy sütit sütni, hogy vásárolni, hogy kigondolni, mit is fogunk enni majd... és aztán gyorsan le is hurrogom magam azzal, hogy vásárolni lehet egy nap alatt is (vagy kettő), sütit sütni is tudok egy napig non stop, ha a szükség úgy hozza. És ráadásul még attól sem dőlne össze a világ, ha nem lenne süti. Amúgy lesz, mert olyan azért még nem fordult elő, hogy ne lett volna.. és nagyjából ki is gondoltam már, hogy milyen süti lesz, és mikor fogok nekiállni. Kicsit e téren még túlzóak a gondolataim, mert ha már karácsony, akkor kárpótolnám a családomat a sok sütinélkülözős hétvége miatt, amit mostanában "elszenvedtek". Aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Épp ezért van lakat a számon, nem ígérek senkinek semmit, hogy ne okozzak csalódást, ha mégsem úgy lesz.
Ami biztos, hogy nem lesz nagytakarítás. Azt most idebent tartok. A könnyeim szépen végzik a szükséges tisztogatást, a lehető legváratlanabb helyeken és időpontokban törnek elő, de tényleg úgy érzem, hogy minden ilyen után könnyebb lesz egy kicsit. Nem tudom magamnak sem elmondani, mi baj van, mert baj egyáltalán nincs. Fáradt vagyok, kimerült mindenféle értelemben, és jelen pillanatban így tudok töltekezni, ha ezek a könnyek utat nyernek maguknak. Én meg hagyom.
Amúgy meg egyik pillanatban indulnék és felvásárolnék mindent, amit a gyerekeim és Balázs valaha is kiejtett a száján, hogy "szeretné", mert olyankor úgy érzem, mindenképpen kellene valami, amitől éreznék, hogy mennyire hálás vagyok nekik, hogy az idei őrült évben mindannyian így helyt álltak. Azok a reggelek, amiken én sosem tudok úrrá lenni, nem mennének nélkülük. És még mennyi minden más. De aztán a következő percben már úgy gondolom, nem megyek én sehova, nem veszek semmit, mert attól lesz ez az ünnep Ünnep, hogy itthon leszünk mindnyájan. Hálás vagyok érte, hogy még majd azt az egy nap szabadságomat huszonnegyedikén ki tudom venni, mert biztosan sokkal jobb lesz így nekünk.
Már csak tíz nap van karácsonyig. És azon kapom magam, hogy várom... és gondolkodom, hogy is legyen hogy meglepetés is legyen a fa alatt.. és kicsit szomorkodok, mert időközben észrevétlenül és kimondatlanul ugyan, de úgy alakult, hogy a két nagyobb biztosan tudja, hogy az ajándék tőlünk érkezik.. és a kicsiben sem vagyok most biztos, hogy nem. De nem szólom el magam.. hátha mégis. Még ha csak egy kicsi csoda maradt is, az már maradjon. :)