Így megy ez...

Ma hajnalban (kegyetlenül korán van az a négy óra) első gondolatként megfogadtam, hogy amint hazaérek, azonnal le fogok feküdni a kanapéra, és legalább fél órán keresztül csukott szemmel leszek, miközben majd jól fújatom magamra a meleget a fűtőventilátorból. Így, hogy ezt így jól elterveztem magamban, már egy fokkal könnyebb volt felkelnem. Komolyan mondom, még az érzést is éreztem előre, ahogy elhelyezkedek majd a párnán, felrakom a lábam a galéria-lépcsőre, és jól kinyújtóztatom a fájós hátamat, meg lábamat. Már előre éreztem azt is, ahogy alig pár perc után a fejem elkezd nehezülni, és végül egy felületes és tök éber álomban találom magam.
Na, ehhez képest... délután majdnem négy órakor végeztem (hagytam abba) a mai munkát. Majd itthon még bevásároltam, csináltam vacsorát, felmostam kávéval, majd rendesen felmosóval is, megetettem a kutyákat, aztán mi is ettünk, elpakoltam, ezerszer végighallgattam Erik fiam legújabb agyament kérését, ami csak kétezerbe kerül, és nagyon szeretné (és annyira eszetlen hülyeség, hogy egészen biztosan nem engedünk neki). És végül kilenc után sikerült leülnöm.
És majd most következik csak az, amit elterveztem reggel... délután háromra. Csak egy kicsit késtem, na. :)
De majd holnap. Reggel megint betervezem. :)