Igazából arra gondoltam, hogy az elég nagy paradox, hogy örökké bűntudatot érzek valamiért, amire nem volt időm, nem tudtam megcsinálni, vagy csak simán nem volt már hozzá sem kedvem, sem energiám, miközben úgy egyébként meg valahol a lelkem mélyén "kikérem magamnak", hogy az alapján minősítsen bárki is, hogy mi az, amit megcsinálok, elintézek, meg ilyesmi.
Azt meg nem is értem, hogy amikor elhangzik a központi felvételire való jelentkezési lap kitöltésekor, hogy még több és még több felvételi feladatsort csináljon meg a gyerek, akkor mindenki bőszen bólogat rajtam kívül (na jó, volt még egy-két ilyen elvetemült, mint én), hogy persze, még töltünk le. Oké, időm sincs arra, hogy ezzel nyúzzam, meg nem is találkozunk annyit hét közben, hogy nyúzni tudjam vele, de úgy őszintén... még hányféle feladatot kéne a nyakába sóznom? Négy előtt csak egyszer ér haza a héten, és olyankor áll neki a kötelező feladatainak. Amivel végez, amikor végez.. addigra éppen tele a hócipője mindenkivel (meg amúgy is ebben a korban van), és akkor még vegyen elő egy baromira unalmas feladatsort, és gyakoroljon napestig? Na ne... Ezt csinálják a felvételi előkészítőn, sőt.. már tavaly is ilyeneket csináltak. Nem várunk tőle csodát, én legalábbis tisztában vagyok vele, hogy azok a feladatsorok timbuktu gyerekeknek készültek, lehetőleg úgy, hogy 90 %-osan se lehessen megírni, mert vagy idő nincs rá, vagy annyira kacifántos, hogy tutira elrontja a nagy igyekezetben.
De látva a nagy igyekvőket megint, akik egymást túllicitálva jelentkeznek a jobb és még jobb nevű, erős, és még erősebb gimnáziumokba, ezerféle tagozattal.. a megszokás miatt kicsit összébb húztam magam, merthogy nincs ilyen ambíciónk. Azt szeretném csak, hogy sikerüljön neki az, ahova a legjobban szeretne menni, és aztán a következő négy év alatt majd akadjon rá valami őt érdeklő területre, ahol majd végigdolgozhatja az életét. (legjobb lenne, ha nem kéne így tennie, de mivel ez az élet rendje, vele is ez fog történni)
Most meg leginkább már szeretnék túl lenni a félévi bizonyítványon, hogy egy kicsit lélegzethez jusson már ez a gyerek.. a lelket is kihajtják belőle. Tudom, mindenki csak jót akar vele. Csak épp azt szokás elfelejteni, hogy az, amit valaki jónak hisz, még nem biztos, hogy jó is. Ő meg most gyerek. És soha többet nem lesz az.
Ráadásul ezzel a tempóval húsz év múlva majd Ő is tele lesz bűntudattal, ha nem tudja a maximumot hozni mindenhol.
Igazad van :-(
VálaszTörlésBár mi még nagyon messze vagyunk ettől a kortól, mégis azt kell mondanom - a mostani eszemmel -, hogy én is igazat adok neked. A gyerek gyerek, kell neki a játék, a lazulás, a szabadidő. (Vagy talán nem is a mostani eszem mondatja ezt velem, hiszen a mi gyerekünk sem jár sok-sok foglalkozásra óvoda után, mert úgy gondoltam, hogy egyrészt neki is kell a csak laza délután, este, és a jó szülei élete se álljon egy merő rohanásból, ahova jó esetben nem kell a kisebbik gyereket is elcibálni.)
VálaszTörlésSajnos sok pontot ér a felvételin a központi.:-( De azt láttam tavaly, hogy 99% felvettek mindenkit az első helyre, amit megjelölt. És azt is látom, hogy hajtják őket mindenhol. Gimiben itt sokkal nehezebb, (amit tudtunk)mint az általánosban.
VálaszTörlésDe igazat adok neked, és sokszor mardos a lelkiismeret furdalás, miért nem lehetnek még gyerekek????hiszen soha többet nem lesznek azok....
Örülj, hogy egyáltalán téma a felvételi. Az azt jelenti, hogy jó képességű a gyereked :) Nekünk ez nem játszik, szakmát fog tanulni. Oda nem kell felvételi...
VálaszTörlésÉn is úgyanígy látom ahogy te, a gyerek hihetetlenül sokat tanul magához képes.
VálaszTörlésA suliban van előkészítő, oda eljár, és egyí barátunk hetente egysze rmég matekozik vele, mert van kedva hozzá - a barátunknak és felajánlotta. Plusz még heti két edzése van ésrászólok, hogy ne nyomkodja a telefonját, vagy, hogy ne netetzzen és olyankor mindig sajnálom is, mert ő is hétkor megy és négykor jön általában és jó gyerek és kilenckor már tutira alszik és alig beszélgetünk... Ja én azt várom, hogy a felvételin és a nylevvizsgán legyünk túl!
Dius!
VálaszTörlésA lelkifurdalás nekem is állandó kísérőm ezer dolog miatt, de esetleg az vigasztal, hogy ő nem egy boldogtalan gyerek? Mert elmondásaid alapján nem tűnik annak... :-)
Tudod, nekem is van egy nyolcadikosom, aki olyan életet él, hogy csak pislogok (suli, edzés, tanulás, fuvola, verseny, barátok, programok, stb.). De nekem úgy tűnik, hogy ebből sok mindent ő választott, ő akar, és nem boldogtalan. Meg még talán gyerek is. (Igaz, nem felvételezik, a nyolcévfolyamos giminek hála - de azért megírja, mert szeretné "megmérettetni" magát...) :-)
Hát én egy kicsit ellenvélemény leszek most. Nem gondolom persze, hogy a gyerek ne legyen gyerek/gyötörni kell a tanulással, jelen esetben oldjon meg plusz feladatsort, csak azt gondolom, hogy a középiskolai választás (majd fakultáció-lehetőség), eléggé meghatározza az ember jövőjét már és Patrik számomra a blog alapján nem tűnik olyannak, aki ne tanulna készséggel (az én unokahúgom konkrétan 1. osztály óta szidja az iskolát és még mindig azt gondolja, hogy jó jegyet csak azért érdemes kapni, hogy otthon ne szidják le, pedig jövőre felsős lesz), sőt, érdeklődik pl. az informatika iránt (amihez tudom, hogy a legtöbb tizenéves ért, de olyat azért már kevesebbet láttam, aki honlapokkal ügyködik). Persze a te gyerekedet te ismered a legjobban. Csak azt szeretném mondani, hogy ha ügyes, akkor ez egy lehetőség és nem egy szükséges rossz, amin túl kell esni, én bátorítanám, hogy ha nem is mindenre képes, de majdnem. :) ...mert tudom, hogy a szabadság jó mindig (itt épp gyereknek lenni), de azért a jövő sokkal könnyebb később úgy, ha ráfekszik az ember az ilyesmire és annak is leginkább ilyenkor van itt az ideje.
VálaszTörlés