Vágyakozós

Ma olyan egészen hétköznapi vágyaim voltak. Mint például hogy délelőtt fél tízkor arra vágytam, hogy de jó is lenne most nekiállni főzni valamit, amit már rég nem főztem. Nem jutott épp eszembe semmi konkrét, de épp akkor kedvem lett volna ahhoz is, hogy valami olyat főzzek, amihez jó sok idő kell. Mondjuk az tény, hogy eléggé unom már ezeket a pillanatok alatt elkészíthető ételeket enni is, csinálni is.. de mire hazaérek délután, már nincs energiám többre. Így aztán ez marad.. vagy akár azt is bevállaljuk, hogy egy-egy nap nem eszünk főtt kaját, mert nincs se kedvünk semmihez, meg mindketten fáradtak is vagyunk. A gyerekek mindig esznek a suliban, úgyhogy csak magunkkal tolunk ki ilyenkor. :)
Aztán vágytam arra délben, hogy egy rendes, igazi főzött kávét igyak. Jó, ez a vágyam teljesült három órával később, de addigra már kicsit kávéundorom volt a nap folyamán többször is ivott automatás löttytől. :)
Délután arra vágytam, hogy végre meg tudjam győzni Balázst, hogy ahova majd megy, oda ne egyedül menjen, hanem velem. :) Értem én, hogy konkrétan csak ő mehet, de majd valamit kitalálok addig, amíg várni kell rá. :) Most épp kinéztem egy szállodát hozzá.. mármint a várakozáshoz. És már jól kitaláltam hozzá a fedősztorit, hogy úúúúgyse voltunk még sose kettesben, és mondhatnám hozzá azt is, hogy "Naaaaaa, légyszilégyszi.............." (és ő most hallja hozzá a hangom, és látja a nézésem is), de aztán kicsit elbizonytalanodtam, hogy jajj, szegény gyerekek, nekik is biztos tetszene. De nem. Kemény leszek, és kettesben akarok menni. :)
Ez az utolsó ez nem annyira hétköznapi vágy, de sebaj. :) Attól még akár valóra is válhat, nem? Arra valók az ilyenek..