"De ma aztán feküdj le időben..." -hangzott az intelem úgy fél nyolc tájban. És még a megerősítés is mellé, hogy biztosan komolyan vegyem: "Komolyan mondom!"
Én meg komolyan is vettem. De tényleg. És aztán még kiszedtem a mosógépet. (és menet közben eszembe jutott, hogy Eriknek szívószál kell holnap rajz órára) Kiteregettem. Meg leszedtem az előző mosás után megszáradt ruhákat. (jó, ez fordított sorrendben történt, de mindegy). Aztán még kivittem a szemetet, meg az üres flakonokat. Bekészítettem a kutyáknak a reggelit (Patrik túl sokat ad nekik.. és Freddy inkább neki sem áll, ha tele van előtte a tál). Majd bepakoltam a mosogatógépet. (Itt megint eszembe jutott a szívószál, ami Eriknek kell rajz órára) Lemostam a konyhaszekrény tetejét (ez tulajdonképpen lehetne a pult?), elmostam a kávéfőző alkatrészeit. Összekomissióztam az összes iskolatáskából az összes italos flakont, leraktam a frissen lemosott konyhaszekrény tetejére (t.i. a pult), majd visszatértem Roland úrfi iskolatáskájához, ami két nap iskolába járás után már erősen hasonlított a kommunális hulladékgyűjtőre. Kiszedtem egy félig megevett saját, és egy félig megevett idegen (wtf?!) szendvicset, még egy flakont (gyanús volt ma reggel, hogy mintha neki nem ez lett volna tegnap), egy kisollót, három rajzot, két másmilyen papírfecnit, a tájékoztató füzetet, az üzenő füzetet, két megrágott ceruzát (a szendvics meg ugye félig, még az idegen is...), egy vonalzót, és egy játékot. Ha már így kiszedtem, és megtaláltam a ceruzákat, belenéztem a tolltartójába is.(és itt megint eszembe ötlött a szívószál, ami Eriknek kell holnapra rajz órára) Na.. mély sóhajjal felszámoltam az atomrobbanás minden maradványát, kihegyeztem az összes tompa és hegytelen ceruzát, szépen elrendeztem (a színskáláról évekkel ezelőtt lemondtam.. pedig azelőtt mindig képes voltam szépen sorba rakni szín szerint). Visszapakoltam a táskájába, ellenőriztem az úszós hátizsák tartalmát.
Felraktam a telefonjainkat töltőre. Kivettem a vajat a hűtőből, hogy majd mire szendvicset kell csinálnom, már kenhető legyen.
Végre kihúztam a fiókot a szívószál után kutatva. És van. Rögtön kettő is. Kikészítettem a konyhaszekrényre (t.i. a pult..), rögtön Balázs cuccai mellé.
Aztán leültem ide, megnéztem mi újság a nagyvilágban és a blogvilágban.
És közben eszembe jutott, hogy Patriknak kell egy ezres holnapra.
Meg hogy megint nem jutott időm a hajmosásra. De talán még egy szemöldökigazítás belefér.
Áááá, de nem, azt ígértem, hogy ma korán lefekszem.
De addig még fürdök, lefőzöm a kávét reggelre, csinálok szendvicseket, kikészítem a reggelit.. és utána máris megyek az ágyba.
Csak még előtte kikészítem az ezrest is. Meg leveszem a telefonokat a töltőről, hogy majd ébresszenek.
Úgy kábé háromnegyed óra múlva már ágyban is leszek. Ha nem jut eszembe semmi más.
Az még időben van vajon? :D
az olvasásba is belefáradtam :-))) (amúgy: nem; szerintem az már nem volt időben)
VálaszTörlésTényleg az időnkből van a legkevesebb...
VálaszTörlésBelefáradtam az olvasásába. :-) Minden estéd ilyen????
VálaszTörlésIgen, teide, mind ilyen. :)
VálaszTörlés