... tegnap ez az x faktoros bejegyzés. Sőt, legfőképp nem kellett volna leírnom, hogy a ByTheWay-t és Csordás Ákost szeretném látni az élen. Valahogy félreérthető lehettem az Univerzumnak, én nem tudom, hogy félregondolok, vagy félrebeszélek.. (még szerencse, hogy semmi mást nem csinálok így félre...), de úgy adódott, hogy ma este épp ők ketten párbajoztak. Nagyon csúnyán káromkodtam, és nagyon mérges is voltam... mert tudtam, hogy akárhogy is, valamelyikőjük kiesik. Még az utolsó pillanatban sem tudtam eldönteni, melyiküknek szurkolok jobban, de tudtam, hogy ha majd megkérdezi Balázs, hogy "éééés, mikor sírtál utoljára?" akkor kénytelen lennék bevallani, hogy hát, tegnap este.. egy kicsikét.
Szóval, nem kellett volna ezt mondanom, de már mindegy. Megtörtént. Nyilván okkal, mert ugye semmi sem történik csak úgy... sajnálom nagyon a ByTheWay-t, mert nagyon szerettem őket, és olyan rossz volt látni a csalódott arcukat. És igen, dühös vagyok, amiért olyanok menekültek, akik igen...
És nem kellett volna belekezdenem se a konyhatakarításba, mert most, hogy kész van egy része, egyfolytában jár a szemem, és nézem, hogy még mi mindent kell megcsinálni. Persze, azt is megnézem, ami már szép, és remélem, hogy nem úgy lesz, hogy mire újra eljutok odáig, hogy folytassam, addigra kezdhetem elölről, mert már a most lesikált poharak, edények is újra porosak lesznek. :)
És nem kellett volna most az órára sem néznem... Mert ha nem néztem volna rá, akkor most még biztosan kitalálnék valamit, amit elmesélhetnék, de így már nem tehetem. Aludni kell menni.. így is késésben vagyok.. nem kicsit. :) (mert nem kellett volna a kádban olvasni...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése