Nem vagyok rá büszke

Van egy új tulajdonságom újabban, amit eleinte nem is akartam tudomásul venni, később pedig, amikor szembesítettem magam vele, akkor meg már azért nem "reklámoztam", mert nem vagyok rá egy kicsit sem büszke. Ráadásul 35 éven keresztül olyan nagyon távol állt ez tőlem, hogy elég hihetetlen is nekem, hogy most mégis felütötte a fejét. Azon gondolkodom, hogy tán mindig is ott lappangott ez bennem, csak nem volt alkalma előtörni?
Áhh.. nem is köntörfalazok, szépen bevallom, hogy én bizony újabban egy önző, hisztis p..a vagyok. Igen, én. Nem hiszitek, mi? Hát pedig de.
És ez olyanokban nyilvánul meg, hogy sokkal hamarabb választom a semmit tevést a sütisütés helyett, még akkor is, ha a kiskorúak felváltva somfordálnak megkérdezni, hogy nem akarok e sütni valamit. Nem hogy nem akarok.. még jól rájuk is förmedek, hogy mégmitnem.. az egyetlen szabadnapomon...?
Meg olyanokban, hogy ha tudom is, hogy meg fogok bántani valakit a viselkedésemmel, akkor sem vagyok képes változtatni rajta. Na jó, ez azért öt százalékban sikerült, de a maradék kilencvenöt azért gáz.
Meg még olyanokban, hogy elfelejtek egy csomó mindent, mert nem is figyelek eléggé akkor, amikor mondják, meg nem is érdekel annyira.
Meg olyanokban, hogy rendszeresen olvasom az összes blogposztot, és mégis, mire a komment lehetőségéhez jutok, egyszerűen csak mégsem írom le amit gondolok, mert majd... És aztán a majd rendszeresen másnap jut eszembe.
És még olyanokban is, hogy nem hívok fel senkit, mert nem mindig van türelmem ahhoz, hogy beszélgessek, és még olyankor is képes vagyok mindenfelé elkalandozni.
Na meg újabban elsőbbséget élvez mindennel szemben, hogy ÉN tudjak pihenni, hogy NEKEM legyen amit szeretnék, hogy VELEM foglalkozzanak, hogy ENGEM keltsenek, hogy RÓLAM álmodozzanak, hogy RÁM várjanak. És cserébe jó sokszor az van, hogy nem történik semmi, csak nyugtázom, hogy épp nekem jó, és elfelejtem visszaadni a jót, mert mindenfélén jár az agyam.
Szeretnék ezen változtatni, és kerül, amibe kerül, meg is fogom tenni. Mert ez így gáz. És nem is én vagyok így. Vagyis én, csak mégsem..
Különben is addig kell ezen változtatnom, amíg még megtehetem büntetlenül.