Meddig, hogyan, mikor?

A kérdésekre előrebocsátom, nem lesz válasz. Mert nem tudok rá válaszolni. De kétségtelenül addig, amíg csak kell, úgy ahogy sikerül, és akkor, amikor idő lesz rá.
Nem tudom, hogy meddig bírom még a soknál is több melót, de szinte biztos, hogy a végsőkig ki fogok tartani. Ez olyannyira biztos, hogy a héten is hat napos munkahét lesz.. Egészen mást terveztem szombatra, de hát ez van.. Azt az érzést is szeretem, hogy tudják, számíthatnak rám, meg az az érzés is mindig erősen munkálkodik bennem, hogy ha ennyi munka van, akkor menni kell, és csinálni kell.
Azt sem tudom, meddig bírom még ide-oda tologatni azokat a dolgokat, amik nap mint nap lemaradnak,mert nem annyira fontosak, nem annyira sürgetőek, így aztán folyton csak maradnak. Próbálok nem gondolni rájuk, mert amúgy rettenetesen frusztrálja a kötelességtudó énemet, de ez van.
Az, hogy hogyan fogok én adventi hangulatot varázsolni ide, azt még nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy mikor. Lennének ötleteim, amik lehet, hogy talonban kell, hogy maradjanak, mert idő lesz a legkevesebb erre.
Az, hogy mikor jutok el a keresztapánkhoz, megint csak képlékeny. Valahogy be kéne jutnom jövő hétfőn... muszáj lenne... de majd csak megoldom valahogy.
Aztán még az, hogy a jövő hetet hogy bírom majd ki, azt végképp nem tudom. Ha hétfőn a bőrgyógyászhoz akarok bejutni, kedden az iskolába megyek, mert akkor segédkezünk a Mikulásnak, szerdán a másik iskolába megyek kitölteni a felvételi adatlapot, és még bármi váratlan is előfordulhat.
Így nézve, az egész hétvégét láblógatással, és pihenéssel kéne tölteni. Az egészet.. mondjuk holnap ilyenkortól hétfő hajnalig. De nem így lesz. És arról sincs fogalmam, mikor fogom már majd kialudni magam, és nem úgy ébredni, hogy szédülök a fáradtságtól.
De a fentiek nem panaszként íródtak. Jó dolog, hogy ennyiféle dolgom van, és még jobb, amikor az derül ki, hogy ennyifélét is meg tudok oldani. Csak néha vannak ezek a fejtörős napok...és olyankor íródik egy ilyen. :)