Túléltem

Minden idők legrémesebb migrénes rohamát is. Brrr... nem is akarok már rágondolni. Amikor estére végre a hideg rázott, akkor már tudtam, hogy most már akkor teljesen elmúlik végre, és nem csak tompul. Mondjuk ez a teljesség még várat magára egy kicsit, és roppant kényes még a helyzet, de azt hiszem, túl vagyok a nehezén. De majd ezt holnap elmesélem, hogy tényleg így volt e.
Azon gondolkodtam az előbb, mielőtt nekiálltam bejegyzést írni, hogy elmeséljem e ma, hogy mi is az ajándék, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Majd szombaton. Rendhagyó módon pénteken megírom a hét gondolata bejegyzést, mert annak a másik posztnak szombaton kell megszületnie. :) Na, ki kíváncsi? :D :D (hú, de gonosz vagyok)
Aztán azon is gondolkodtam, hogy a bennem élő gondolatfoszlányokat a mindenféléről ér e megosztanom veletek, vagy majd csak akkor, ha már bennem letisztázódott legalább az, hogy melyik gondolat hova is való igazán.
De azt mindenképpen elmesélem, hogy tegnap a nevelőapámat 19 év munkaviszony után ukk mukk fukk kirúgták a munkahelyéről. Az indoklás a válság, a megszorítások, meg ilyenek. Vele együtt még többen is így jártak. Tegnap ennek megfelelően kicsit megfagyott körülöttünk a világ, mert ki gondolt volna erre? Mindannyiunkban felmerült az egésznek az anyagi vonzata, mert realista emberek vagyunk. Azzal vigasztalgattuk magunkat, hogy majd csak lesz valahogy, mert mi mással lehet ilyenkor? Megoldjuk, stb.
Aztán ma, épp mikor anyám szegény már kisírta sokadszorra a két szemét, hogy mi lesz most, megjelent a nevelőapám, és közölte, hogy akkor hétfőtől van másik munkahelye. Körülbelül úgy néztünk rá, mint akinek az esze is elment, de nem viccelt. Jókor volt jó helyen. Mert az egyik (volt)munkatársánál épp múlt héten érdeklődtek, nem e tud valakit, aki lenne nála karbantartó négy órában? Ez az ember épp ma szolgálatban volt (benzinkutas), és megemlítette a nevelőapámnak, hogy nem mész át hozzá? Dehogynem. Átment, és öt perc múlva már volt is munkája.
Azt hiszem, ezúttal jobban is jár így... de ha valaki meséli, nem biztos, hogy elhiszem, hogy van ilyen a mai világban. És mégis. :)

Hát ennyi mára. A bejegyzést erősen begyógyszerezett állapotban írtam, kéretik ennek fényében elnézni nekem az elütéseket, esetleges érthetetlen szavakat, és ilyesmiket.