A négygeneráció előnyei?

Na, akik ismernek engem úgy igazán, most felkapták a fejüket. Mert előnyről még eddig csak nagyon keveset sikerült beszélnem. Van egyébként, de egyre inkább eltörpülnek, ahogy nőnek a gyerekek. :)
De ami utánozhatatlan, és egyedi egy ilyen házban, mint a mienk... nos, hát van nekünk itt kéznél egy dédi mama. Aki a maga 76 évével már öreg, legalábbis a gyerekeim szemében nagyon, ráadásul ő maga is annak érzi magát. Igazi egyszerű lélek ő, a szó minden értelmében.
De neki köszönhetően a fiaim egészen különleges szavakat is ismernek, és hát... nagy vidámkodások közepette, de bizony, használják, használjuk is őket. Biztosan képtelen leszek rá, hogy az összeset leírjam, de azért megpróbálkozom a legjelentősebbekkel. (egyébként már Balázs is érti ezeket a szavakat, pedig jó sokszor fordult elő régen, hogy lövése nem volt miről van szó)
Szóval, amikor a gyerekeim épp az udvaron játszanak, és épp olyanjuk van, hogy az a legjobb játék, hogy valaki mindig bömböl, akkor a dédi nem bírja sokáig idegekkel és odaszól, hogy "Ne piszteröljed már itet" Ez magyarra fordítva annyit tesz, hogy ne piszkáld. De ezt a szót, hogy piszkálni, sosem használta még.
Aztán a múltkor, mikor egy fél délelőttön keresztül ők ketten (Ő és a dédipapa) vigyáztak Freddy-re, mert mindketten dolgoztunk, azzal fogadta Balázst, hogy "Hu...ozott, sz...ott, de aztán bepistult" Na, ez a bepistulás ez akkor még kínai volt Balázsnak, mert meg is kérdezte, hogy mit jelent. Annyit tesz, felpörgött, beindult. :) De nála pistulás.
De előszeretettel használja arra a hisztis sírásra, amit csak a gyerekek tudnak felsőfokon, hogy "Ne tutujjá már kisfiam/kisleányom" A tutulás eredeti szava máig rejtély még előttem is.

De ha már Róla van szó, akkor azért megragadom az alkalmat, hogy írjak még pár dolgot, amit ugyan már nem sorolnék az előnyök közé, de... 
De például ő az egyetlen, akinek a petrezselyem ződségződje, amit nem tud az a "miazisten". Ez utóbbi olyankor a legjobb, amikor egy mondaton belül minimum két miazisten van, és ha véletlenül kapisgálná is az ember, mire gondol, a másodiknál biztosan elveszti a fonalat.
A másik heppje, hogy elnevezi az embereket mindenféle jelzőket rájuk aggatva. Így van a "SótalanÉva", a "FicertesÉva, a "BótosErika". Még jó, hogy már tudjuk, melyik kit takar, különben nehéz lenne rájönni.
De egyébként semmit nem hagy szó nélkül, megjegyzés nélkül. (ezt sajna örököltem tőle, én sem bírom ki) Ma például, amikor a szomszédnál megállt a tejes autó, végignézte ahogy megveszi a fazon a tejet, majd közölte, "Na, a tejesköcsög bevásált" (és a köcsögöt nem bunkóságnak szánta)

És van valami, amivel a sírba kerget. Minden nap megkérdezi: Máma nem mész? (dolgozni)

Azért majd meginterjúvolom a családot, milyen fontos szavakat hagytam ki az egyedi szótárból.