Unalmas kis semmi

Megint elröppent a hétvége, pedig mintha még el sem kezdődött volna. Na nem kell azt gondolni, hogy rommá dolgoztam volna magam, és azért telt ilyen hamar. A világon semmi extrát nem csináltam, vagyis valamit igen, de erre jövő hét péntekig várnotok kell. Majd akkor elárulom. :P De ezen kívül csak főztem, mostam, és mérgelődtem a gyerekeimmel. Ja, és még valamit csináltam.. élveztem a napsütést. Mert nem csak sütött a nap, hanem még ereje is volt, és kilépve a lakásból, olyan tavasz-illat van már. Na, az az, amire azt mondom már, hogy ez így alakul.. A hó szépen tűnik el, ezzel egyenes arányban nő a pocsolyák, és sáros területek száma, de sebaj..most ezt már kibírom addig, amíg felszárad. Inkább takarítok ötször annyit. Annyit megér, hogy nem fázom.:) Úgy egyébként kissé megvisel a front, de már ez sem érdekel.. ez melegfront, nem hideg..
A gyerekeim pedig, ahogy ma rádöbbentem, többé egyáltalán nem kicsik már. Hogy miért pont ma jöttem erre rá, azt nem tudom. Tegnap Roli névnapi buliban volt. Már ez is hozzátett ehhez az érzéshez. De ma csak felerősödött. Gyakorlatilag semmihez nem kellek már úgy igazán, csak kaja legyen. Jó, hát ez az élet rendje, tudom én is. Nőnek, ügyesednek, okosodnak. Egyébként többnyire élvezem ezt, mármint hogy már ekkorák, és egyrészt ki sem nézik belőlem,másrészt meg még nem vagyok az a vén banya, hogy ne tudjak örülni is annak, hogy már aludhatok egész éjjel bármikor, mert akármit elintéznek maguk.Igen.. még a hányást is akár.. elintézik, utána szólnak,hogy hánytam. :D Már rég túl vagyunk azon, amikor minden tél arról szólt, hogy egyik köhögős vírusból estek a másik orrfolyósba, és sokáig másról sem szóltak a januári éjszakák, mint ágyneműhúzás, pizsama-csere, itatás, mert már megint hányt valaki a köhögéstől. Vagy a kruppos rohamok, amik még ugyan vannak,de mindig enyhébbek. Persze azért igaz a mondás, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Mert amellett, hogy ezek már eltűntek az életünkből, jöttek helyette azok a szájkaratés jelenetek, amiket bármikor becserélnék egy átvirrasztandó éjszakára.
Néha azon kapom magam, hogy Rolit próbálom visszatartani a fejlődésben azért, hogy legalább valaki legyen már kicsi is. De persze nem lehet őt sem visszafogni. Nagyfiú.. nagy szívvel, nagy lélekkel.
Amúgy meg fogalmam sincs, mikor lettek ekkorák.. vagy hogy hol voltam én addig. :D :D :D