Na ugye

Igazán nem rajtam múlt, de végre-valahára péntek van. Semmit nem tettem azért, hogy gyorsabban teljen az idő (megy az neki nélkülem is), már gyerekként is szívből gyűlöltem a mókuskereket, így most sem hajtanám egyetlen percig sem.
Az, hogy még ma is hóesésben mentem dolgozni nem volt épp a legfelemelőbb élmény, de csak azért, mert most már aztán igazán unalmas. Amivel vigasztaltam magam egész nap, az az volt, hogy de legalább már nincs az a rettenetesen nagy hideg.
A szervezetemet rendesen próbára tette ez a hét is, de mondjuk úgy, hogy elég jól vettem az akadályokat. A hét elején még jó sok lábgörccsel küszködtem, lábrázások is tarkították magányos éjszakáimat. Aztán ahogy kezdett engedni a fagy, úgy telepedett rám a fejfájás. Ez a melyik ujjam harapjam meg tipikus esete, mert hát egyik állapot sem jó. A fejfájásom is kitartó, mint rendesen, ma két advil ultra forte sem segített, így aztán hagyom, hadd fájjon. Néha belenyillal egy nagyot oldalt, olyankor összerezzenek a hatalmas fájdalomlökettől, aztán nyugtázom, hogy jól van, nem lehet olyan nagy a baj, még mindig talpon vagyok.
Az még magamnak is több, mint meglepő, hogy senki nem náthás. És ha jobban belegondolok, eltelt úgy (eddig) a tél, hogy Patrik fújta két napig az orrát, meg Balázs két napig, és ennyi. Mondjuk most ezt gyorsan lekopogom, jobb ez a verzió, mintha papírzsepi nagyhatalom lennénk. Bevallom, én azért ácsingóztam egy kiadós valami nyavalyára, lehetőleg olyanra, amitől két napot feküdnöm kéne (tovább nem bírnám), de ezek szerint kérni sem igazán tudok, mert nem teljesült. :) Vagy csak még nem....
Ma gondolkodtam azon is, hogy mitől vagyok én ennyire mérhetetlenül fáradt.Mire rájöttem, hogy hát persze...nyáron voltam utoljára itthon huzamosabb ideig, azóta csak egy-egy napom volt (az is olyankor, ha orvoshoz kellett mennem), meg a hétvégék. És hát.. no, bevallom, elfáradtam.Az sem érdekel, hogy mások ennek a sokszorosát csinálják, mint én, nekem most jött el a pont, amikor nagyon-nagyon szeretnék egy hetet itthon lenni. De most már ki kell várnom a tavaszi szünetet, remélhetőleg sikerül itthon maradnom.
Az agyam sem fog most, pedig délután még egy teljesen más hangulatú bejegyzést tervezgettem pulcsi-hajtogatás közben, úgyhogy inkább kialszom magam.

És a mai jó: Olvadt a jég, csöpögött az eresz. Végre-valahára.