RLS+M.Sacer újratöltve

Nem is olyan régen vallottam színt arról, hogy újabb dackorszakomat élem, és megint bepróbálkozom a gyógyszernélküliséggel. Megígértem magamnak, hogy az első jelre visszatérek a kék bogyókhoz. Tegnap délután már éreztem, hogy valami nem teljesen kerek, de még elhessegettem magamtól, mondván, csak attól lehet, hogy nem aludtam ki magam, hogy a szokásosnál másfél órával korábban mentem munkába, és több, mint egy órával később jöttem el, hogy nem ettem főtt kaját, meg ilyesmi. Aztán itthon, miután kimostam egy adag ruhát arra felkészülve, hogy ma is túlórázni fogok (végül mégsem), teregetés közben már komolyan megijedtem attól, hogy hajjajj, mindjárt rosszul leszek. Bekúszott az agyamba a rémület, hogy mi lesz.. itt vagyok tökegyedül, észre sem veszi senki. Szépen, ahogy azt kell, lepörgettem magamban a filmet, amiben természetesen csupa horrorjelenet volt, betört fejjel, meg vérző akármikkel. Kellő rémülettel jöttem le anyáméktól (ott teregetek, náluk van erre a célra egy akkora üres szoba, mint a mi lakásunk), és kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy elő kell szednem a gyógyszert, mese nincs. Még azért saját magamnál is bepróbálkoztam, de végül az izmaim fokozott készenlétben állása meggyőzött arról, hogy tetszik, nem tetszik, nincs tovább. Azt gondoltam, ennél már előrébb tartok ezzel az elfogadás dologgal, de mégsem. Most is sikerült azonnal levonnom a konzekvenciát, miszerint "ekkora sz.r (igen, ez is az a szó) vagyok, hogy enélkül már egy hónap sem megy". Nem kéne ezzel stresszelnem magam, tudom. De mégis így élem meg. Korlát. Az egész, ahogy van. Este lefekvés után pedig naná, hogy volt két lábrázásom is. Nem hosszú ideig, de jó erősek, még ma is érzem a lábaimban. Egy jóízűt nem tudok nyújtózkodni, mert azonnal begörcsöl mindenem. Pedig sétálok, reggelente, vagy esténként (vagy is-is) a kutyával, néha futunk is. Sétálok a munkába oda-vissza, úgyhogy igazán ki kéne dolgoznia magából a felesleges adrenalint. Tény, tornázni nem tudok eljutni. Akármit próbálnék, időben nem jókor van. Este hattól a többség, ami kéthetente megoldhatatlan, mert nem érnék haza, mire Balázs indulna dolgozni, ráadásul a gyerekeim sem fogadták jól az ötletet, hogy pont vacsoraidőben mennék, amikor egész nap nem is találkozunk. Igazuk van. De ezen azért nem idegeskedek, majd nyáron jobb lesz.
A mai napom kissé nyomott is volt ennek fényében. Utálom az egész gyógyszerszedős marhaságot, mert akármilyen jó is (az előzőhöz képest) ez a keppra, akkor is változtat rajtam. Kicsit elnyom, kicsit leszedál, kicsit kiüt. Egy csomó energiámba kerül ellensúlyozni. Na de ez van... újratervezem magamban ezt az egészet (ki tudja hanyadszor már), és kész.
A fogadalmamat pedig majdnem meghiúsította a netszolgáltató, már épp készültem a falról is leszedni és az ablakon kivágni a modemet, amikor több órás kényszerszünet után végül mégis úgy döntött, rendesen működik.
Akinek pedig emiatt ma nem válaszoltam levelére, üzenetére, stb, attól elnézést kérek, holnap pótolom. :)