Ma

Úgy gondoltam tegnap este, hogy majd ma, amikor végre szabadnapos leszek, egy csomó mindenre lesz időm. Naja.. Dius gondol..
Aztán reggel, ébredés után a kávé sem térített magamhoz, sőt a helyzet fokozódni látszott, így jobbnak láttam nyugton ülni a fenekemen egy ideig, és meglátogatni anyámat, aki a hétvégi hányós vírus után most azzal küzd, hogy nagyon fáj a dereka. Nem lehet tudni, hogy becsípődött vajon az ideg, vagy épp más van, de nagyon szenved. A tudattól, hogy így meg aztán nagyon tehetetlen is, még inkább szenved. Mondjuk ebből is egészen világosan látszik, kire is ütöttem.. Szóval, őt "szórakoztattam", meg magamat pihentem szinte egész délelőtt. Közben becsomagoltuk az óvó néniknek a karácsonyi ajándékot, amit Roland ebéd utáni hazajövetelekor adott át nekik. Meg közben főztem is, és gondolatban sütöttem. Ha azok a gondolatok testet öltöttek volna, most lenne egy csomó finom sütink. De nem így lett.
Délután anyám kibökte, hogy hát tulajdonképpen azért is akarna menni dolgozni (wtf lábra sem tudsz állni...?), mert még most kaptak kajajegyet, ami le is jár az idén, meg még vásárolna is rajta, mert lenne mit, meg még a Bizalomkártya pontokon is akart ezt-azt kiváltani.
Így esett, hogy takarítás, sütés és ilyesmi helyett Balázzsal és Erikkel bevásároltunk anyámnak. Röpke két és fél óra alatt végeztünk, pedig nem is nézelődtünk, csak célirányosan megvettük, ami kell, és kész. De legalább már efelől nyugodt, a kollégái is üzenték tőlem is, hogy nyugodjon meg, túlélik az ünnepi hercehurcát, gyógyuljon meg.
Este azért még egy adagot mostam-teregettem, mert muszáj tartani az ütemtervet, hogy minden meg is száradjon. És végre a bejgliket is feltekertem. Hat rúd, meg egy update.
Szóval, alakul ez, mint a púpos gyerek... bár én már azt várom, amikor ott tartunk Szenteste, hogy vacsora. Mert azután már csak a mosogatógépbe kell majd bepakolnom. :D