Nagyon gáz

A ráncosodás mellett, amit a jelek szerint, amik kommentek formájában érkeztek füstjelek helyett (hiába, no, a technika..) van egyéb okom is "gáz"-nak érezni magam. Egészen tegnapig igen jól titkoltam valamit. Mert a billentyűzet mellett ülve kijavíthatom ezerszer is, ha felcserélem a betűket, sőt, ülhetek itt két percig azon gondolkodva, hogy is kell leírni, hogy magammal... észre sem veszi senki. De amikor hülyeségeket beszélek, azt nehéz eltitkolni. Amikor meg úgy beszélek, hogy utána fél perccel én semmire nem emlékszem, de hárman állnak és néznek, amikor bizonygatod, hogy Te ilyet biztosan nem mondtál. És hárman, egyöntetűen mondják, hogy de. A nagyon nagy gáz ebben az volt, hogy Patrik és Erik volt a háromból a kettő. A harmadik meg a pékség eladója, de ez kevésbé zavart. Erik a maga lazaságával igen hamar túllépett a dolgon, ráadásul még robbanós cukrot sem vettem, sőt, egy "nyavalyás" nyalókára sem voltam hajlandó, úgyhogy ő inkább ezen dühöngött. Patrik azonban nem volt ennyire egyszerű eset. Mert neki feltűnt. Ráadásul utána még kérdezősködött is, én meg még nem teljesen voltam képben, és párszor sikerült nem arra válaszolnom, amit kérdezett. Végül ismét Erik mentett meg, mert brutálisan berágott ezen a nyalóka-dolgon, és ezt úgy tudta leginkább kifejezni, hogy jó sok méterrel ment előttünk, így kénytelenek voltunk inkább arra koncentrálni, hogy tartsuk a lépést vele.
Vannak ilyen rövidzárlatok régóta az életemben, sokszor volt már, hogy utólag fogalmam sem volt róla, hogy épp megcsináltam e azt a valamit, vagy hogy hogy jutottam a pontból b pontba, de jól sikerült titkolnom. Azóta Patrik nem kérdezősködik, én meg nem hoztam szóba, mert épp struccot játszom. Nem tudom mit mondjak neki, ilyenkor meg talán jobb a semmi egy esetleges hülye magyarázatnál.
Az már csak hab volt a tortán, hogy tegnap éjjel hosszú idő után először megint egyedül aludtam, és hogy ezért e, vagy még a rövidzárlat utóhatásaként este két olyan érdekes rosszullét előtti állapot is lépett fel, ami miatt még a kulcsot is kivettem a zárból belülről mielőtt fürödni mentem, és vittem magammal a telefont. Nem kellett használnom. Csak kellőképp beijedtem.
Így aztán a bejegyzés után egy órával már cseppet sem érdekeltek a ráncaim...