Már többekkel beszélgettünk ilyesmiről. Megosztottuk egymással, hogy kinek mit gondoltunk ki, gyerekeknek, szülőknek. Aztán a beszélgetések végén mindig elhangzik a kérdés, hogy és te, mit szeretnél karácsonyra?
Erre nem tudok válaszolni. Mert természetesen vannak tárgyi dolgok, amiknek örülnék. Sok minden van ilyen, és nem, nem fogom felsorolni, nehogy tippeket adjak bárkinek is vele. De mindenféle tárgyi vágyam teljesülése helyett is sokkal jobban örülnék ha olyan dolgot kapnék, amire tényleg nagyon-nagyon vágyom már évek óta. Ez nem teljesíthető vágy, én is tudom. Ésszel felfogom, a szívem sosem fogja elengedni.
De a kettő között is van egy csomó minden, amivel örömet lehet nekem szerezni. Tulajdonképpen bármivel. Nagyon sok minden van, amire tudattalanul vágyakozom, vagy csak pillanatokra érzem azt, hogy de jó lenne. Mostanában többször vágytam elutazni valahova. Én, aki egyébként igen komolyan földhözragadt vagyok e téren. A hely és az utazás időtartama is hangulatfüggő, mert vágytam már egy bécsi adventi vásáros hétvégére, de vágytam már egy egész hétre Olaszországban, vagy egy hónapra a Kanári-szigeteken. De olyan is volt, hogy beértem volna egy cukrászdai látogatással úgy egy óra erejéig. Az a baj egyébként ezekkel, hogy olyannyira megélem, hogy azt gondolom, kilátszanak a gondolataim a fejemből, és simán előfordulhat, hogy majd megkapom valamelyiket. Aztán soha nem kapom meg, és emiatt néha van bennem egy kis csalódás.
És itt érkeztünk el ahhoz, hogy miért is nem mondom meg, mit szeretnék a szülinapomra, névnapomra, karácsonyra. Egyértelmű lenne pedig legalább, de mégsem mondom, mert ha nem kaphatom meg, csalódott leszek. Ez a megmaradt gyerek-oldalam szerintem. Ami biztos nem baj, meg mondjuk mindegy is, hogy baj vagy nem, mert ez van...
Egyébként egy hónap fizetés nélküli szabadságnak is tök örülnék. Najó, ha nagyon akarnak, éppen fizethetnek is.. nem fogok megsértődni. A lényeg, hogy de jó lenne egy hónapot itthon lenni. Szerintem nem is unatkoznék.
Amiről még ezzel a témával kapcsolatban írni akartam az az, hogy mennyire haragszom a médiára azért, amiért ontja magából a "vedd meg karácsonyra", "most vásárold meg szeretteidnek", "féláron szerezhetsz örömet gyerekeidnek" és hasonló tartalmú hirdetéseket. Úton-útfélen lebuktatják azokat a szülőket, akik minden erejükkel azon vannak, hogy minél tovább fenn tarthassák a varázslatot, ami szerint NEM veszünk karácsonyra, hanem kapunk. Az ember nem győz magyarázkodni, hogy hogy is van ez. Valaki vesz, valaki nem. Nálunk az a verzió él, hogy akik nem hisznek benne, azok vesznek ajándékot. Akik hisznek benne, azoknak pedig meglepetés, hogy mi van a fa alatt. De ha meglátok még egy "so this is christmas" kezdetű reklámot, ahogy az áruhiteles opciót reklámozza, sikítok. Pedig amúgy nincs bajom az áruhitellel.
Én mélységesen sajnáltam azokat, akik az iskolában arról beszéltek, hogy nem, nem az angyal hozza az ajándékot. Harmadik-negyedik osztályban még biztosan. A nővéremnek 12 évesen apukám mondta meg, hogy most már elég nagy, és segíthetne angyalkodni, és tesómnak ez egy életre szóló törés volt. Szóval ha az ember hinni akar, hisz, akármit is beszélnek körülötte. A gyerekeknek szüksége van a varázslatra, és meg is őrzi magának.
VálaszTörlésAz ajándékos érzést én úgy ismerem, hogy nem mondom meg, mert még az is jobb, ha olyant kapok, ami nem is jutott eszembe, mert az is meglepetés. Örülni tudok annak is :) Az viszont rossz, ha tudom előre, mire számíthatok.
Elébe szoktam menni a dolgoknak, tudom, hogy pofátlanság, de családon belül meg szoktam mondani, ha vágyom valamire... azért, mert nem akarom, hogy valami értelmetlen hülyeségre elköltsék a pénzüket, nekem pedig egy legyen a sok közül a szekrényben... A férjem tegnap elvitt adventi lótifutira, ami azért nagy dolog, mert nem szeretem.(mármint nem a férjemet!:o) Gondolta, kezdjük úgy, ahogy egy "jó helyen" szokás, gyere meghívlak egy jó kávéra... Meg is történt, majd a helyszínen meggondoltam, hogy teát választanék... A jó kávézóban közölték, hogy jó teájuk nincs, még jó hogy nem tudnak adni hozzá citrom. Egy darabig kipipáltuk, hogy úgy csináljuk, mint "jó helyen" szokás, mert otthon sokkal tutibbat ittunk. Megkérdezte a férjem, hogy mit szeretnék kapni, én pedig már előre kigondoltam, hogy egy újságnak az előfizetését. Csak annyit mondott, hogy rendben!
VálaszTörlésMindig kapok a gyerekeimtől, testvéreméktől olyan apróságokat, saját készítésű dolgokat, amitől elájulok. ...de rissz-rossz boltira ne költsenek, legfeljebb apróságokra. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a mi családunkban nincs már kisgyerek! A legkisebb a lányom és ő is már 16. A hitelre karácsonytól azért én rosszul vagyok. Mi például soha nem tudtunk telefonokat, televíziót, nagy masinákat venni karácsonyra (igaz nem is akartunk!). Éppen a lányom mondta a múltkor, hogy az 50. (az nem most volt ám!, majd sokára lesz!) születésnapomra azért kellene kapnom egy új porszívót, mert ez a régi orosz Rakéta 26 éves. No de megy, úgy dolgozik mint az álom!
- ha nagyon ki akarnám csikarni magamból, hogy mit kérnék karácsonyra??? Talán havat!
Erika
Az én nagyfiam 12 éves, és még mindig hisz. Mostanában elgondolkodtam, vajon csak nem mondja, de tudja már, vagy tényleg elhiszi? De arra jutottam, ha benne van a játékban, az csak jó, akárhogy is.
VálaszTörlésErika, havat? Jájjj... na egye fene, arra a három napra.. :)
Én egy szentimentális "hülye" vagyok e téren, mert mindig abban reménykedem, hogy egyszer valami igazán titkos vágyamat eltalálják. Ami érdekes lenne, ha egyszer titkos.. lehet, hogy követnem kéne ezt a kerek-perec megmondom mit szeretnék dolgot...
Rendre olyan helyzeteket, problémákat vetsz fel, ami elgondolkoztatásra késztetnek... Köszönöm!
VálaszTörlésA karácsonyban a várakozás a legjobb! A Fény születésére. Persze nemcsak a nappalok hosszobbodására. :) Jó hinni a szeretetben!
Az ajándékok? A vágyak? Senki sem gondolatolvasó, akármennyire is szeret, a célozgatásokból sem biztosan ért. Ahogy Erika is, én is kerek-perec megmondom, ha valamire nagyon vágyom: előfizetés újságra, könyv, effélék, van egy kis listám, amiről bárminek nagyon örülök. Magamnak nem szeretek vásárolni, meghagyom másoknak... :)
Luca