Dühöngő

Néha komolyan eldühöngök azon, hogy vannak, akik olyan gátlástalanul élnek, ami az én értékrendemmel összeegyeztethetetlen. Na nem, nem olyan értelemben, hogy mit csinál az intim szférájában, az azért valóban annyira intim, hogy mindenkinek a magánügye. De amikor lépten-nyomon büszkén hangoztatja, hogy megvesz valamit ennyiért, használja, és aztán eladja másfélszeres áron valami "palimadárnak", akkor viszont megy bennem fel a pumpa. Persze, tudom, mindenki pénzből él. Tudom azt is, hogy mindenki azzal egészíti ki a meglévőt, amivel tudja. Sőt, azzal is tisztában vagyok, hogy én nem tudok spórolni. Na de.. mégiscsak gyomorforgató számomra arra büszkének lenni, hogy hogy át tudok verni valakit.
És őszintén szólva, gondolhatom azt is magamban, hogy ahelyett, hogy ezzel foglalkozik, és ebben áll az átcsoportosított pénze, inkább arra használná a fölös energiáit, és az átcsoportosított összegeket, hogy minden követ megmozgatva talál valakit a gyermeke mellé, akinek szüksége lenne valakire, aki segít. Értem én, hogy ez nem egyszerű. Értem én, hogy van még másik három.. De ezek érzésem szerint csak kifogások. Mert minden követ megmozgatnék, vagy megtanulnám én, hogy tudok segíteni.
Neki nem ez a fontos. Amit el tudnék fogadni egyébként, mert tisztában vagyok vele, hogy ahányan vagyunk, annyifélék.. mégsem tudom elfogadni, mert ugyanakkor meg kritizál másokat, amiért nem olyanok, mint Ő. Na, ezt nehezen tolerálom. Néha kifakadok, de akkor is moderálom magam, mert kell.
Azon is eldühöngök, amikor állítólagos jó barát, akire állítólag bármikor lehet számítani, napok óta nem képes válaszolni egy nyamvadt sms-re. Tudom, és érzem, hogy a végét járja a barátságunk (vele is), mert annyira más életet élünk, hogy lassan nem is találjuk meg a hangot, de mégis.. Lehet ezt így is, persze.. csak akkor ha én is így majd, akkor nem kell meglepődnie. (pedig meg fog)
Aztán még eldühöngtem itt azon, hogy hogy a fenébe lehet annyira hangulatember valaki, hogy egyik pillanatról a másikra képes legyen dühöngő-ordító vadállattá változni. Pedig tud. És nem is kell hozzá nagy dolog.. elég, bőven elég, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte. Pedig gondolatolvasó nem vagyok. Sosem értettem, mert ha nekem bajom van, akár magammal, akár a világgal sokkal inkább magamba szállok, mint hogy másokon vezessem le. És mivel nem is célravezető felvenni a boxkesztyűt a dühöngőssel szemben, így inkább hagyom. És majd lehiggad. Azt mondjuk nem egyik pillanatról a másikra, annak fokozatai vannak.
Dühöngtem egy rakás apróságon, iskolai dolgokon, feladott idióta versen (a depressziós éhenkórász pandáról), az rajz hármason, az informatika egy hibás dolgozaton (ami négyes lett), azon, hogy ha az iskola szomszédságában csőtörés van, akkor nem lehet kezet mosni(!) pisilés után, és nem lehet inni az ebédhez.
Mindezt mondjuk csak magamban. És mire ezt leírtam, már nem is csodálkozom, hogy fáj a gyomrom mostanában..