Magyarul, vagy mégsem?

Többször is megfogadtam már magamban, hogy na, erről írni fogok. Egyszer el is kezdtem, aztán sokáig nem tudtam befejezni, és kitöröltem a piszkozatot is. De nem felejtettem el..
Sokszor, mostanában talán túl sokszor is botlok mindenfelé ezekbe az idegesítő becézés becézésébe.. Ki nem állhatom, mikor hallom a szót, hogy "szemcsi", vagy "napszemcsi'. A hátamon feláll a szőr, mikor valaki "a telcsijén pötyög egy üzit". Ennek ugye kismillió változata van, talán nincs is olyan szó, amit ne tudnának így, a végletekig lebutítva használni. A "szupcsi"-t mikor először hallottam, bevallom, gondolkodnom is kellett, mit is jelent. :-D Visszataszító számomra ez a fajta beszédstílus, a kiskamasz, és kamasz fiúktól, lányoktól is, de mikor egy felnőtt ember szájából jön, na, az meg aztán.. De ilyen a tejcsi, a csajszi, ennek a továbbfejlesztett változata a csajci (ez halmozottan idegesítő). Az "öngyi" szó pedig kifejezetten az, amitől nemhogy a hátamon feláll a szőr, de simán pofon tudnám vágni, aki ezt így használja.. Mert az aztán az, amit igazán nem kéne becézgetni. De hallottam már kamaszlány szájából azt a mondatot, hogy "Na, ne nyomjad már a vakert, mert ettől durci leszek, depi, és öngyi!" Bravo! Szegény Kazinczy, ha ezt megérte volna! :-D Nem is értené, miről beszél..
És akkor ugye még nem szóltam arról, hány meg hány olyan hétköznapinak tűnő beszélgetés van, amiben megjelentek a netes kommunikáció rövidítései, hány meg hány kiskamasztól hallani a "LOL" szócskát csak úgy odavágva.. Najó, én értem, hogy épp "fetrengve röhög", vagy nem is tudom, mi a pontos fordítása a "Laughing out loud"-nak, de mondjuk még mindig csak a társadalom igen kis rétege használja kommunikációs célokra a netet.
De még ez is csak egy igen kis szeglete az egésznek. Mert attól is "fel tudnék robbanni", de legalábbis nagyon bántja a fülemet, amikor egy kisgyerekhez úgy beszélnek, mintha minimum hülye lenne.. Amikor gügyögnek vég nélkül, meg hülyén pöszéskednek, csak mert épp egy olyan egy-másfél éves, vagy még kisebb gyerek került a közelükbe. Attól, hogy kicsi az a gyerek, attól még az autó autó marad, és nem lesz belőle tütűűűű (így hosszú ű-vel, minimum hárommal). Sőt, az r betűket is lehet rendesen mondani, mert megérti, nem kell j-t csinálni belőle.
Nyilván én sem vagyok tökéletes, mert a hétköznapokban is használom pl. a bonyi-t (pedig az is milyen idegesítő,nem?), meg én is hívtam a kutyát vau-vau-nak a gyerekem kedvéért. Nem is azt várnám, hogy mindenki tökéletes magyarsággal, szépen, artikuláltan és beszédhibák nélkül beszéljen.. de ez, ahogy e téren is túlzásokba esnek sokan, ez több, mint röhejes. Vagy csak nekem?