SzuperSzombat

Csak a nevét kölcsönöztem a Spar-tól, mert nekünk, családilag még azoknál a szuperszombatoknál is sokkal jobb volt tegnap. :)
Hét közepén egy este beszélgettünk a párommal, és megjegyeztem, milyen jó lenne hétvégén találkozni megint Eszterékkel. Erre rögtön azt mondta, hát menjünk. Én két percig bámultam rá kicsit hülyén, merthogy nem az az elmenős fajta.. aztán megragadtam a telefont, és küldtem egy sms-t : "Mit csináltok szombaton?" kérdéssel. Pár perc múlva már csörgött is a barátnőm, és visszakérdezett: "Mit csináljunk?" Így esett, hogy gyakorlatilag meghívattam magunkat hozzájuk. Najó, hát csakis praktikus okokból, mert hogy az ő kocsijukba eggyel kevesebben férnek be, mint ahányan vannak. Hozzánk meg a lakásba nemhogy eggyel kevesebben férnek, de már mi is sokan vagyunk. Így aztán mi mentünk.
Azért még párom előző nap jó kis izgalomban tartott bennünket, merthogy nem volt jól. Megfázott, vagy elkapott valami vírust, mindenesetre nemhogy nem volt jól, de egész nap feküdt, aludt. Ugyan szedte a coldrexet, meg itta a citromos teát, de nem sok jóval kecsegtetett. Igazából majdnem sírva fakadtam, hogy mégsem tudunk menni, pedig azért tényleg aggódtam.
De szerencsénk volt, mert történnek még csodák, és estére klasszisokkal jobban lett. Azért még megkérdeztem, hogy mit szólnak hozzá, ha így megyünk, hogy azért az orra folyik, de az volt a válasz, hogy várnak szeretettel. Még egy esti forró fürdő utáni komoly izzadás kellett hozzá, hogy másnap délelőttre, amikor indulni kellett, majdnem a régi volt a párom.
Alig vártuk, hogy induljunk, aztán alig vártuk, hogy odaérjünk. :) A gyerekek is izgatottak voltak, hogy végre megint találkozhatnak a négy baráttal, akik várták őket. Eszterék olyan ebéddel vártak minket, ami után megnyaltuk a tíz ujjunkat, isteni finom sütiket sütöttek. Én bevallom, egyik ámulatból a másikba estem, hogy egyrészt elfér 11 ember egyszerre egy ebédlőasztalnál, másrészt lehet úgy ennyi kaját csinálni, hogy nem még a plafonon is edények vannak. :) Gyerekek első pillanattól kezdve jól érezték magukat együtt, játszottak teljes egyetértésben, hol kettesével, hol mindenki, néha persze volt, aki épp nem azt szerette volna, amit a többiek, de igazán komoly vita egy sem volt. Mi felnőttek pedig beszélgettünk vég nélkül mindenféléről, gyakorlatilag zavartalanul.
Végre meghallgattuk barátnőm gyerekeit a hangszereiken játszani. Sosem hallottam még csellót élőben, és az a pici, vékony lányka azzal a hatalmas hangszerrel.... a gitározás pedig olyan igazi borzongatós élmény volt, amit akármikor elhallgatnék. A kis hegedűs pedig szintén nagyon ügyes, és bájos. És minden elismerésem mind a gyerekeké, mind a szüleiké, hogy van bennük (mindannyiukban) kitartás.
Hihetetlenül jó nap volt, annyira, hogy alig akarózott hazaindulni. Persze, azért végül eljöttünk.
De egyetértettünk a párommal abban, hogy ez annyira jó, hogy jó lenne majd megismételni is... és egyszer hátha tudjuk viszonozni is. :)
Köszönjük. :) (mindent)