Teszt

Tegnap délután tesztíráson voltam az auchanban. Őszintén szólva, amikor jelentkeztem, marhára be voltam rágva, és mindenhova, ahol "élő" állásajánlatot találtam, beadtam, és nem is feltétlenül gondoltam komolyan. Erre persze, hogy szombaton, ebéd közben csörög a telefonom, és megkérdezik, érdekel e még, mert várnak tesztírásra hétfő délután háromkor. Nem mondtam, hogy nem érdekel, és elmentem.
Na, és akkor jött... nagyon sokan voltunk (nem mondom, hogy válogatott iq bajnokok, pedig de). És kb., mint a birkákat betereltek egy helyiségbe, ahol kipipálgatták a neveket egy listán, majd mindenki kapott egy számmal ellátott vendégkártyát, aminek a számát gondosan feljegyezték a pipált nevünk mellé. Amikor ez már megvolt, akkor már beljebb is bebocsátást nyertünk, egy előtérbe az irodaszinten. Aztán pár perc várakozás után megjelent egy fickó, és közölte, hogy menjünk utána. Egy osztályterem-szerű helyiségben ültünk le (de komolyan, még tábla is volt), majd mindenki kapott egy dossziét. És szépen elmagyarázták, hogy először csak a fedlapot töltjük ki a személyes adatainkkal (mindent újra, ami az önéletrajzban benne van), és hogy erre mennyi időnk van. Aztán ezután kézbe vehettük az első "feladatlapot", amit majd időre kell megcsinálni. De mielőtt bárminek nekiláttunk volna, a mintapéldákat közösen(!) megoldottuk. Tisztára, mint a suliban, de tényleg... Minden feladatra megadott idő volt, amit emberünk gondosan stopperrel mért. Voltak számolási feladatok, ahol nagyon cselesen nem az eredményt kellett beírni, hanem kiválasztani a négy megadottból a jót, és annak a számát beírni a kis kockába. Aztán volt ügyességi feladat, ahol vonalat kellett vezetni labirintusban, úgy, hogy nem érhetett hozzá a vonal a háromszögekhez (vagy mik voltak azok), meg négyzetbe pipálni, meg háromszögbe pontozni. (ezekre egy-egy perc volt). Volt logikai feladatsor, a szokásos melyik nem illik a sorba, mivel kell folytatni a sort kérdésekkel, volt egy feladatlap, ahol azt kellett kitalálni, hogy a sor elején lévő formát melyik, kiterített formából lehet kirakni (összehasonlítás, v. mi). És a végén, amire a leghosszabb idő volt, a mit gondolnál? és mit tennél? feladatlap (stresszkezelés, v. mi volt a neve) Volt egy- két olyan kérdés, amire a mit gondolnál? rubrikához kapáshoz tudtam volna írni, hogy azt gondolnám: "anyád", de disztingváltam, és nem írtam ilyet.
Sejtem amúgy, mi a célja ennek a tesztlapnak, de amúgy meg mégsem értem. Mert attól, hogy nem vagyok egy fejszámolóművész (ezzel mondjuk nem volt gond), vagy kicsit rejtett részképességzavaraim miatt nem látom át, hogy miből tudnám összerakni a két háromszög között egy kör formát még lehetek akármilyen. Vagy épp pont az ellenkezője ugye.. mert lehetek egy zseni, aki ezt a tesztet 100 %-osan teljesíti, de mégsem érek semmit. És ezek nem derülnek ki a rejtett kérdésekből sem, mert akinek van egy kis esze, az tudta, hogy is válaszoljon.
Mindegy, megírtam. Válaszoltam a "Miért szeretne itt dolgozni?" kérdésre, és megálltam, hogy ne azt írjam, hogy "Azért, mert Ti legalább hirdettek", és válaszoltam arra a kérdésre is, hogy "Mit gondol, milyen előrelépési lehetőségei vannak középtávon?" Itt mondjuk kicsit elgondolkodtam, mert mégis.. na... milyen előrelépési lehetősége lehet egy kasszásnak? Ő lesz a hónap kasszása, vagy mi? :D És ez tipikusan az a kérdés, amire nincs elég jó válasz, mert vagy motiválatlan vagyok, vagy nagyravágyó.
Lesz még egy kör, egy személyes beszélgetés. Nem semmi álláshely azért ez.. két körös, mintha legalább valami középvezetőnek jelentkeztem volna.
Őszintén szólva, nem álmaim állása. Nemhogy kicsit sem, hanem egyáltalán. Nem azért, mert derogálna a kasszánál ülve lecsipogtatni akárhány terméket, vagy derogálna a vásárlókkal kommunikálni. Még csak azért sem, mert félnék a pénzt kezelni. Szó nincs ilyenekről. Ami taszított, már a belépés után pár perccel.. az, ahogy "kiléptettek" egy dolgozót. Azt hittem, már nincs ilyen, de van.. fekete zsákból húzta a golyót. Az illető fehéret húzott, de tudom, ha pirosat húzott volna, akkor szépen különvonul egy biztonsági őrrel motozásra, és zseb, meg táskavizitre. Mindezt egy lopásgátlós kiléptető kapu és egy rakás kamera mellett. Megalázó. A másik pedig, az a rengeteg "motivációs" plakát a falakon, amiktől világéletemben hányingerem támadt. A "nézz tükörbe, megfelelsz e a vásárlóknak?" meg az ilyenek...
A legviccesebb számomra mégis az, hogy nem kevésszer vásároltunk már ezen a helyen. Sem nem motiváltak, sem nem húde okosak, ügyesek, és akármik ezek a dolgozók. Mégis, akkor hogy is válogatják?
Mindenesetre én most nagyon komolyan reménykedem, hogy mégis inkább irodavezető leszek itt helyben az induló vállalkozásnál. Ha nem, nem mondhatok nemet semmi másra.