Ma megint történt egy első dolog az életemben. Furcsa is kicsit, hogy egészen eddig ez nem történt meg, de ismerve az előéletemet, azért nem meglepő. Azt hiszem, azt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy igaz, hogy hol itt fáj, hol még amott, mégis... szerintem még életemben nem voltam ilyen egészséges, mint most. (Kopp-kopp)
Az én első véradásomnak szomorú apropója van. Mert igen, ma először, a munkahelyemen szervezett véradáson én is ott voltam.
A hétvégén történt egy szörnyű baleset, amelyben öt kollégánk volt érintett. Egy másik baleset miatt megállni kényszerültek, és hátulról beléjük rohant egy autó. Céges rendezvény után tartottak hazafelé. Egy hölgy meghalt még aznap, egy fiatalember kedd reggelre...ketten még súlyos állapotban vannak, egy ember pedig könnyebben sérült csak. Nem ismerjük egyikőjüket sem, mert a keleti országrészben boltvezetők, de mindannyian döbbenten értesültünk róla. Az ilyenkor szokásos céges bulik, karácsonyi vacsorák elmaradnak az idén, senki nem érzi helyénvalónak most ezt.
Tegnap kaptuk a tájékoztatást, hogy az egyik súlyosan sérült hölgynek vérre van szüksége, és ma a véradáson lehetőség van irányítottan neki adni. A vércsoportunk megegyezik, így ma nekem mi sem volt természetesebb, hogy megyek, és legalább ezzel megpróbálok neki segíteni, esélyt adni.
Így lettem negyvenegy évesen első véradó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése