Az év végén

Nem maradt más hátra, csak hogy úgy, mint a nagyok, értékeljem az évet. Volt minden az idén is, rengeteg pozitív élmény, rengeteg öröm, hihetetlen boldogságok és az idei év elhozta nekem a várva várt szakmai sikert is. Az, hogy mégsem értékelhetem ötösre, csak egy erős közepesre az évet, az amiatt van, mert az idén a létező legnagyobb szomorúságot és fájdalmat is meg kellett élnünk. Ez a szomorúság és fájdalom, még hiányérzet még sokáig velünk lesz.
Minden rendes évértékelő végén szokott lenni valami célkitűzés is a következő évre, valami fogadalom féle. Én viszont nem vagyok ennyire rendes, mert nem fogadok meg semmit. Vannak céljaim, enélkül nem is lenne értelme semminek, de semmi nincs kőbe vésve.
Szeretnék boldog és elégedett ember lenni, szeretném észrevenni magam körül a szép dolgokat, szeretnék sokat nevetni, szeretnék sok-sok fradi gólnak örülni. Szeretném, ha a férjem és a fiaim is boldog és elégedett emberek lennének, és szeretném, ha ők is sokat nevetnének.
Ezt kívánom nektek is a következő évre. Szeressetek, nevessetek minél többet. Írjatok minél több blogposztot, mert most ugyan úgy tűnhet, felesleges, mert mindent elvisz a Facebook és az Instagram, de szerintem évek múlva sokkal nagyobb értéke lesz ezeknek a gondolatoknak, mint az ott közzétett fotóknak.
Boldog új évet kívánok mindenkinek. Váljon valóra minden álmotok, vágyatok.