Ezen is túl

Hosszú és kimerítő napon vagyunk túl. Fél hatkor indultunk, hogy biztosan ne késsünk el, hogy biztosan találjunk parkolóhelyet. Milyen jól is tettük, mert az autópályán hajnalok hajnalán is sikerült dugóba kerülnünk egy műszaki hibás kamion miatt. De időben ott voltunk a kórház hatodik emeletén, ahol az orvos már várt is ránk. A felvétel pillanatok alatt lezajlott, megkapta Erik az ágyát, alig fél órával később már branül is volt a kezében, csöpögött az infúzió, gyakorlatilag máris elő volt készítve a műtétre. Meg is állapítottam magamban, hogy na, ház ez tök jó, időnk sincs idegeskedni..
Az orvos már a felvételkor felvette, hogy akár nem is kell ott aludni, hanem öt óra körül hazahozhatjuk, ha megvárjuk. Hát hogyne várnánk meg, mondtam neki. Akármeddig várunk.
Ezt a kijelentésemet komolyan vette az univerzum, mert igencsak le is tesztelte, hogy valóban így van e. A műtőbe csak tizenegykor vitték el. Addig kínkeserves lassúsággal telt az idő. De végül ez is eljött.
Egy órakor már egy mosolygós, beköltözött lábú Eriket láttam viszont.

Nem sokkal később jött az orvos is, aki elmondta, hogy hát minden lelet ellenére egy nagyon csúnya szakadás volt a külső szalagon, és igen csúnyán el is van kopva a porc a térdében. El kell gondolkodni a foci folytatásán. De egyébként minden rendben ment, a kötés ebben a formában egy hêtig maradjon, víz nem érheti. Január másodikán hívjam fel, akkor megbeszêljük a kontrollt. Újra elmondta, hogy öt órára kész lesz a zarójelentés, és mehetünk haza. Gond esetén rögtön menjünk vissza, az osztályon mindig van orvos.
A délután is igen lassan telt, Erik sokat aludt, és nem panaszkodott semmire.
Még indulás előtt kicsit ránk hozta a frászt, mert ahogy kisántikált a mosdóba, átvérzett a kötés, de csak ki kellett cserélni, és már jöhetünk is.
Köszönjük mindenkinek a ránk gondolást.