2018. okt. 14.

Még nyújtom a percet

Annyira jó volt ez a hétvége, hogy csak húzom az időt még a lefekvés előtt, mert annyival is tovább tart.
Nem történt semmi extra, ma a bevásárláson kívül a lábamat sem tettem ki a kapun. Hihetetlen jól esett a lelkemnek, hogy mindenkinek ízlett az ebéd, hogy üresre mostam a szennyestartót, és minden ruha be is került a szekrénybe, hogy ágyneműt mostam, hogy kitakarítottam a hálószobánkat, hogy kisikáltam végre a wc-ket olyan alaposan, ahogy azt terveztem már egy ideje, hogy megpucoltam a tükröket, elpakoltam a mindenféle begyűjtött emlékeinket (meccsfüzet, meccsjegy,parkolójegy, stb).
Pedig a térdem úgy fáj, hogy nem voltam benne biztos, hogy képes leszek ennek akár a töredékére is.
Lassan viszont búcsút kell intenem a hétvégének, és megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy alig öt óra múlva kelni kell, és alig hat óra múlva újra be kell szállni a mókuskerékbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése