A múltkor írtam róla, hogy milyen rosszul érint, hogy a nőiességem eltűnt valahol a dolgozó nő mögött. Ugyanekkor viszont az elmúlt öt év pozitív hozadéka, hogy most már bármikor határozottan ki merek állni magamért. Jó, ez azért jobbára a munkahelyemen fordul elő, itthon mondjuk ritkán is van rá szükség. De ott aztán már nincs olyan konfliktus, vagy bármi, ami elől megfutamodnék. Mióta a konfliktuskezelési tréningen voltam, azóta még sokkal összeszedettebb is tudok lenni, főleg, ha nem spontán kell lereagálnom valamit, hanem van időm rá készülni, megfogalmazni magamban, hogy mi a célom célja, mit szeretnék elérni.
Az is igaz, hogy ezzel együtt a naivitásom és az örök optimizmusom már vesztett a régi fényéből, mert annyi elkerülhető és felesleges vitás(konfliktusos) helyzetben voltam már, amit az öt évvel ezelőtti önmagam el sem tudott volna képzelni.
De a helyzet nem teljesen reménytelen, mert még néha előbukkan belőlem ez a fajta "énem"is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése