Meccsnap

Előtte még munkanap is volt nekem, amit inkább csak túl akartam élni, mint bármi mást is. Nem is annyira a hatodik nap miatt, amit a héten munkával töltöttem, hanem mert annyira utálom azt, amikor már előre tudom, hogy nincs az az átgondolt stratégia, amivel el tudnám érni azt a haladást, amit szeretnék. Rettenetesen frusztráló tud ez lenni, úgyhogy meg is teszek mindent azért, hogy engedjem el ezt a fajta maximalizmusomat.
De már tegnap estefelé is azt énekelgettem magamban, hogy "éreztétek e már, azt a gyönyörű érzést, csak a szombatra vársz, mert ez igaz szenvedély..."
Vártam. Jutalomként fogtam fel, mint ahogy az összes többi meccset is, de ettől most nagyon vártam azt is, hogy felszabadít majd a héten átélt összes stressz hatás és negatív érzés/gondolat alól.
Meg is történt ez, mert kifejezetten jó meccsen voltunk, élvezetes volt, pörgős. Olyan fantasztikus küzdelmet láttunk, ami után a legkésvé sem számít, hogy győzni ezúttal nem sikerült.
Természetesen a családi szelfi sem maradt el....